A Magyar Orvosi Kamara hat pontban foglalta össze elvárásait az újonnan megválasztott egészségügyi kormányzat felé. Többek közt a hálapénz rendszerének betiltását, az egészségügyi intézmények tényleges működtetéséhez elegendő költségkeret felállítását és az állami és magánegészségügyi ellátás viszonyának tisztázását javasolják.

A levélben a Kamara először is emlékezteti a kormányt „az előző két esztendő során folytatott eredményes sztrájktárgyalásokra”, és kifejezi abbéli reményét, hogy az EMMI tartja magát a korábban közösen egyeztetett célkitűzésekhez.

Az eredményes sztrájktárgyalásokról annyit, hogy bár végül valóban nem volt sztrájk az egészségügyben a választások előtt (amit eredetileg belengettek), de a Független Egészségügyi Szakszervezet attól tette függővé, hogy lesz-e még idén munkabeszüntetés, hogy milyen lépéseket tesz majd az új kormány. Az egészségügyi szakdolgozók idén 50 százalékos béremelést, a továbbiakban pedig  15-15 százalékost követelnek, valamint szakmai megbecsülést és megfelelő képzést.

Most úgy tűnik, az Orvosi Kamara is finoman emlékeztetni próbálja a kormányt korábban tett vállalásaira, valamint az egészségügy számos fennmaradó súlyos problémájára.

1. Legyen Alaptörvényben rögzítve a közösségi egészségügyi ráfordítások GDP arányában mért minimálisan 6,5 százalékos kötelező szintje, valamint a kornak mindenkor megfelelő színvonalú és hatékony egészségügyi ellátáshoz való jog alkotmányos védelme.

Az egészségügyi kiadások a GDP arányában a legfrissebb elérhető adatok szerint 2015-ben 7,2 százalék volt, ami a 2014-es 7,1 százalékhoz képest ugyan enyhe növekedés, de a 2003-as 8,1 százalékhoz képest már kevésbé szép adat. Az állami egészségügyi kiadások GDP-aránya pedig 4,8 százalék volt 2015-ben, ez is csökkent a 2003-as 5,7 százalékhoz képest.

2. Haladéktalan béremelés olyan mértékben, hogy a hálapénz „mielőbb, egyszer és mindenkorra kivezethető és szankcionálható legyen.”

A Kamara szerint a hálapénz „nemcsak morálisan, de gazdasági érdekből is megengedhetetlen”, fennmaradása a szakorvosképzés legnagyobb akadálya és minőségének lerontója, aminek legfőbb vesztese és veszélyeztetettje a beteg.

3. Olyan költségkeret biztosítása, amely ténylegesen garantálná az egészségügyi intézmények szakszerű és biztonságos működését.

Jelenleg a kormánynak az a gyakorlata, hogy a kórházak milliárdos tartozásait év végén egy összegben egyenlíti ki a beszállítók felé, de a beszállítók szerint ez nehezen kezelhető és kiszámíthatatlan helyzetet teremt. Májusig 32,4 milliárd forintnyi tartozást halmoztak fel a magyar kórházak, csak áprilisban 6 milliárddal ugrott meg ez az összeg.

Az Orvosi Kamara szerint se fenntartható az utólagos „kifizetgetés”, ehelyett javasolják a normális költségkeret biztosítását, amely az eszközpark amortizációját is fedezné, és ezáltal tényleges konszolidációt jelentene. Fontosnak tartják továbbá a „biztonságos működéshez nélkülözhetetlen gazdasági-műszaki személyzet hosszú ideje késlekedő bérrendezését is.”

4. Kötelező egészségtan oktatás az iskolákban.

Váratlanabb kérésnek tűnik a Kamara részéről a „kötelező, Nemzeti Alaptantervbe illesztett, felmenő rendszerű egészségtan oktatás” bevezetése, kifejezetten erre a célra képzett tanárok bevonásával. A levél szerint ez azért szükséges, mert a „lakosság egészségtudatosságának és képzettségének hiánya nemcsak veszélyeztető, de jelentős gazdasági terhet is eredményező negatív társadalmi tényező.”

Itt felmerül az, hogy mennyire reális egy plusz tantárgy bevezetése külön erre képzett tanárokkal, amikor már a meglévő tantárgyakra és oktatási intézményekbe sincs elegendő tanár.

5. Az állami és magánegészségügyi ellátás viszonyának tisztázása és rendezése.

A Kamara szerint világos, áttekinthető szabályozás kell az állami és magánegészségügyi ellátás rendszereinek kapcsolódási pontjainak tisztázásához, mivel így a felelősségi viszonyok sem egyértelműek, ráadásul a szakképzett orvosok elvándorlása a magánellátásba lassan már a külföldre távozás mértékét is meghaladja.

A G7-nek adott interjújában a Róbert Károly Magánkórház operatív igazgatója, Lantos Gabriella kifejtette, szerinte miért nem valószínű, hogy az új egészségügyi vezetés tenni fog a betegeknek egyébként tényleg nem kedvező, átláthatatlan összefonódás ellen az állami és magánegészségügyi szférában: mert a rendszer tisztázása az orvoselit érdekeivel nem egyezik. Ráadásul a magánellátás egyre kedvezőbb piacnak bizonyul, amibe már olyan szereplők is befektetnek, mint Csányi Sándor, az OTP vezérigazgatója. A NER logikájából tehát nem következik, hogy ez a tisztázás egyhamar megtörténne, sőt.

6. Egyértelmű, korszerű protokollokra, jól definiált hatásköri listára van szükség az egészségügyben.

A Kamara szerint alapvető közérdek, hogy „a valódi jogokkal és felelősséggel felruházott szakmai kollégiumok” újra legyenek alkotva, valamint, hogy helyreállítsák „a szakfelügyelet és a releváns ellenőrzésre alkalmas független tisztiorvosi rendszert”.

Meglepő módon előfordulhat, hogy Kásler Miklós kinevezése az emberi erőforrások minisztere posztra az orvosi protokollok szempontjából pozitív fejlemény, mivel Kásler az Onkológiai Intézet igazgatójaként bevezetett egy olyan protokoll-rendszert, amely az egész országban megszabja, milyen szabályokat kell követnie egy orvosnak az onkológián. Meglátjuk, követi-e majd az új EMMI miniszter korábbi gyakorlatát országos szinten is.