Hogy ne maradj le, értesítünk a nap 2-3 legfontosabb cikkéről. Jöhet?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Tényleg csak az okosok szavazzanak?

Sokan mondják, és viccet is csinálnak belőle, hogy a tájékozatlan szavazópolgár általában hülye is, és nem kellene hagyni, hogy ő “döntsön a jövőnkről”. Hogy ki a hülye és miért, az persze már álláspont kérdése: általában az, aki másra szavaz, mint mi. Fogyatékos emberekről kevesebb szó esik ebben a vitában, pedig az ő szavazati jogukat valóban korlátozza a magyar állam – alapvetően ok nélkül.

Az alábbiakban amellett érvelünk, hogy választásokon való részvételt nem szabadna fogyatékosság alapján korlátozni. A Központi Statisztikai Hivatal 2016-os adatai alapján közel 50 ezer nagykorú magyar állampolgárról van szó, akik most vasárnap sem szavazhatnak velünk. És hogy miért nem? Nézzünk meg közelebbről 5 tévhitet a fogyatékos emberek választójogáról.

1. tévhit: Értelmi fogyatékosok azért nem szavazhatnak, mert fogalmuk sincs a politikáról, hiszen nem értik azt meg. Nehogy már olyanok ikszeljenek szavazólapon, akiknek dunsztjuk sincs semmiről!

Valóság: sok értelmi sérült vagy más fogyatékossággal élő ember érdeklődik a politika iránt, és tudnak véleményt formálni is.

Igaz lehet ugyan, hogy sok értelmi fogyatékos ember jelenleg keveset tud a politikáról – hasonlóan sok százezer nem fogyatékos állampolgárhoz –, ám ez legkevésbé sem lehet indoka annak, hogy őket cakk-pakk kizárjuk a voksolásból. (A kizárás valódi okáról később.) Valójában nagyon is sok értelmi sérült, pszichiátriai diagnózissal rendelkező vagy más fogyatékos embernek van véleménye közügyekről, és akarnak szavazni is. Értelmi sérült emberek vagy hangokat halló pszichiátriai betegek is el tudják dönteni például, szeretnének-e normális megélhetést adó állami szolgáltatásrendszert, el tudják dönteni, hogy felújítsák-e lakóhelyükön a kórházat (vagy hagyják szétrohadni), vagy hogy felszámolják-e a helyközi buszt ott, ahol laknak. Számukra is lehetnek szimpatikus és ellenszenves politikusok. Sokan közülük kifejezetten határozott politikai preferenciákkal bírnak.

A saját szavazatunk értelmességébe és racionalitásába vetett hitünk ráadásul részben hamis. Hiába mondogatjuk magunknak, hogy csak nekünk, okosoknak (és a velünk egyazon véleményt valló elvtársainknak) szabadna szavazni, a legtöbb választópolgár egyáltalán nem alapos mérlegelés, a pártprogramok elolvasása, kijegyzetelése és értékelése alapján szavaz. Valójában sokkal inkább befolyásolja szavazatunkat az, hogy szüleink mire szavaztak, vagy hogy melyik kerületben lakunk, mint az, hogy milyen értelmi képességeket vetünk latba pártprogramok és politikai viták megértéséhez.

2. tévhit: Na jó, de az azért mégiscsak túlzás, hogy emberek alacsony IQ-val vagy bármi iskolai végzettség nélkül szavazzanak! Hiszen valószínűleg még azt sem tudják, milyen pártok indulnak a választáson, vagy hogy mennyi 8 x 8.

Valóság: a választásokon való részvételt nem köti a világon sehol törvény ahhoz, ki mennyire művelt vagy okos. Nincs sem IQ-teszt, sem műveltségi kérdőív a szavazóurna előtt.

Nem amiatt vagyunk jogosultak szavazni, hogy fel tudjuk sorolni a 6 legnagyobb párt nevét és vezetőiket – közvéleménykutatók tudnának arról mesélni, hogy milyen sokan nem lennének erre képesek. Sem a szorzótáblát, sem az utolsó Árpád-házi király nevét nem kell tudni ahhoz, hogy kifejezzük a magunk világképéhez mérten, hogy melyik pártot rühelljük, vagy melyiket akarjuk. A világ legtöbb országában nincs ma már sem vagyoni cenzus (amikor szegényeket zárnak ki szavazásból, mint tették Európa-szerte a 20. század első feléig), sem más, pl. nemi alapú kizárás (Svájcban az 1970-es évekig nem volt általános választójoga a nőknek).

A politikai jogok gyakorlásának feltétele kicsit leegyszerűsítve annyi, hogy valaki nagykorú legyen (bár a korhatár csökkentése 16 évre több helyen napirenden van), hogy az illető ne legyen bíróság által eltiltva a közügyektől pl. büntetőügy miatt, és hogy legyen állampolgársága az adott országban. Értelmi fogyatékos vagy pszichiátriai beteg emberek tízezrei nagykorúak, nem bűnözők, és kizárásuk a választójogból nem indokolható azzal, hogy fogyatékosságuk miatt nincs meg a választójog gyakorlásához szükséges „belátási képességük”, és nem tudnak eleget a politikáról, a politikai intézményekről -hiszen a választáskor mások intelligencia-szintjét vagy politikai tudását sem ellenőrzik. (És nézzünk magunkba: hányan olvasták e sorok olvasói közül mondjuk a 6-8 legnagyobb párt választási programját? Ki tudna ötnél több politikust megnevezni a legnagyobb pártok országos listájáról?)

3. tévhit: Na jó, de csak van oka annak, hogy világszerte vannak ezek a szabályok, hogy bizonyos fogyatékosok nem szavazhatnak! Nincs értelme ezt erőltetni, hiszen ez történelmileg alakult így. Elég a liberális blablából.

Valóság: nagyon is változatos, sőt véletlenszerű, hogy egyes országokban milyen a szabályozás. A választójog korlátozása legtöbbször nem is célzatos, hanem csak más, például gondnoksági eljárások mellékterméke.

A legtöbb országban a választójogot nem azért veszíti el valaki, mert alapos felmérések és tesztek után a bíróság úgy véli, az illető nem lenne képes szavazni. Hanem azért, mert az illető jogi cselekvőképességét korlátozzák bírósági döntés útján (azaz gondnokság alá teszik). Az pedig, hogy hol milyen szabályok alapján történik ez meg, nagyon változó. Van ország, ahol a gondnokoltak választójogát nem lehet korlátozni, és van, ahol ha valakit valami ballépése, vagy egészségügyi állapota miatt gondokság alá helyeznek, akkor automatikusan választójogát is elveszíti (hazánkban is ez volt a helyzet 2012-ig).

Az, hogy ki veszíti el választójogát, balszerencse kérdése is, például hogy hova születik valaki. Egy képzeletbeli amerikai fogyatékos állampolgár például teljes joggal szavazhatna Colorado államban, mert ott a törvények meg sem engedik a választójog ilyenforma elvételét, ám jó eséllyel ki lenne zárva Washington államban. Európában is hasonló a helyzet: 2014-es adatok szerint 28 EU-s tagállamból 7 országban nem engedték törvények a választójog fogyatékosság alapján történő korlátozását, míg 21-ben valamilyen módon ez lehetséges volt. Svédországban, Olaszországban, Hollandiában, Nagy-Britanniában, Ausztriában vagy Horvátországban például nem korlátozott a választójog.

Ráadásul még adott országon belül is zavaros a kép, mivel a bírósági döntések egyediek, nincs kialakult gyakorlat. Egyazon embernek megmaradhat a választójoga X., de elveszhet választójoga Y. bírónál, tehát például nem azért nem szavazhat (ha szeretne), mert nem képes rá, hanem mert rossz bíróságra került az ügye.

4. tévhit: Nehogy már megint ezek a nyugati országok legyenek a példák! Itt, Magyarországon ez nem működhet, hiszen a fogyatékosokat csak manipulálnák, elcsalnák a szavazatukat.

Valóság: sokak szavazata manipulálható, és sokféleképpen, és nem csak fogyatékosság miatt. Megfelelő biztosítékokkal bármelyik fogyatékos ember szavazhat manipuláció nélkül.

Választási csalások bárhol lehetnek, és sokfelé vannak is. Az ismert választási csalások viszont egyáltalán nem kizárólag fogyatékos emberekhez kötődnek, sőt – választási csalásról beszélünk például akkor, ha választópolgárok szavazatait megvásárolják, tömegesen dugdosnak extra szavazólapokat az urnába, csalnak a szavazatszámlálásnál, vagy ha befolyásolják az elektronikus szavazások programjait. Természetesen megtörténhet értelmi fogyatékos személyek esetében is ilyen, például ha a mozgásképtelen vagy meghatalmazással a fogyatékos személy helyett szavazó másik állampolgár nem az illető kérésének megfelelően vagy a tudta nélkül jár el. Ezek lehetnek valós veszélyek, és nemcsak fogyatékos, de például idős emberek esetében is, vagy azoknál, akik nehezen olvasnak, mozgássérültek vagy betegségük a szavazás napján akadályozza őket. Azonban több országból rendelkezésre álló tapasztalat szerint ezek az esetek megfelelő eszközökkel kiszűrhetők.

Mindez ráadásul nemcsak a rózsaszínnek látott Svédországban, de például Horvátországban vagy Lettországban is működik 2014 óta: ezekben az országokban nem – ahogy egyébként máshol sem – ismertek rendszerszerű csalások fogyatékos emberek szavazatai kapcsán. Nem kelet és nyugat kérdése a választójog. Valójában kutatók szerint nincs rá bizonyíték, hogy a fogyatékos emberek szavazataival való visszaélés gyakoribb módja lehet a választási csalásnak, mint a bárki szavazatával – vagy épp aláírásával – történő csalás. A megoldás pedig ugye nem az elcsalt szavazatok tulajdonosainak választójogi korlátozása lehetne, hanem a csalást lehetővé tevő szabályok változtatása és az elkövetők felelősségre vonása, hiszen mindannyiunk szavazatát elcsalhatnák, ha nem lennének bennünket is védő választási szabályok.

Nem fogyatékos emberek hibája, ha szavazatukkal visszaélnek, így büntetni sem őket kellene ezért a rendszerből való kizárásukkal. Ehelyett azt kellene segíteni, hogy biztonságosan szavazhasson mindenki, így egy fogyatékos ember is.

5. tévhit: Na jó, de hol vagyunk mi ettől? Nem látni a szavazásért tülekedő fogyatékosok tömegeit, és szavazatuk amúgy sem nyom a latban semmit.

Valóság: a választójog nem annak jár, aki „tülekedik”, hanem mindenkinek, aki egy politikai közösség tagja. A választójog nem statisztikai mérlegelés kérdése, hanem olyan jog, ami mindenkit megillet.

És ez nem üres beszéd. Fogyatékos emberek tömegeit érintik azok a döntések, amiket a politikusok hoznak. Hiszen nagyon sok fogyatékos ember szívott azzal, hogy a szociális ellátásokat előbb a Gyurcsány-, majd az Orbán-kormányok fokozatosan leépítették. Az, hogy milyen kormány vagy polgármester alatt élünk lakóhelyünkön, alapvetően határozza meg fogyatékos emberek életét is – akkor miért ne lehetne vagy lenne nekik erről véleményük?

Azért sem látunk választójogért tülekedő fogyatékos tüntetőket az utcán, mert a fogyatékos emberek nagy része az elmúlt évtizedekben már megkapta a választójogot, és mellé a segítséget is, hogy tudjon választani. Senki nem merné állítani, hogy egy vak ember ne szavazhasson, csak mert nem lát – ma már a Nemzeti Választási Iroda lehetőséget is ad Braille-írással készült szavazólap használatára. Az is vérlázító lenne, ha kerekesszéket használók vagy ágyhoz kötött idős emberek nem szavazhatnának, csak mert nincs akadálymentes szavazóhelyiség vagy mozgó urna. Pedig néhány évtizede még világszerte úgy tekintettek sok-sok intézetben élő mozgássérült emberre is, mint akinek a választójoga másodlagos, hiszen gondoskodásra szorulnak.

Oké, de akkor mi a teendő?

Az értelmi fogyatékos vagy pszichiátriai beteg emberek választáson való részvétele előtt álló akadály nem saját fogyatékosságuk, és nem a csalásnak való kitettségük. Lehetne erősebb a fogyatékossággal élő gyerekek demokratikus ismeretekre való tanítása, az, hogy kikérjük a véleményüket, akár kis, nekik fontos dolgokban – a demokráciára nevelés pedig gyógypedagógiai tanterv alatt is fontos, és lehetséges.

Hiányzik például a politikai pártok egyszerűen, érthető nyelvezetű tájékoztatója politikai programjukról: pár mondatban, képekkel leírva, mit terveznek tenni. (Jó példának álljon itt a tavalyi brit választások kapcsán kiadott brit munkáspárti és brit Zöld párti program könnyen érthető nyelven.)

Hiányzik a mindennapi politikai híradásokból a főbb üzenetek lefordítása könnyen érthető nyelvre: ahogyan van siketek számára jelnyelvi tolmács a híradó közben, úgy lehetne speciális melléklet is vagy összefoglalók a történésekről. Mindez helyi, települési szinten még egyszerűbb, hiszen célzottan lehetne eljuttatni a közösségek értelmi sérült tagjaihoz, személyre szabva.  Civil szervezeteknek évtizedes gyakorlatuk van az ilyen fordítások elkészítésében, és ez nem is drága. A közpénzből minket szolgáló politikusaink szövegeinek lefordítása, “akadálymentesítése” közfeladat kellene, hogy legyen és nem extra szolgáltatás.

Egy brit aktivista a választójogból kizárt fogyatékos embereket egyszer az utolsó szüfrazsett mozgalomnak nevezte, hasonlóan a választójogért harcoló századeleji nőkhöz. Népszerű tévhitek ismételgetése és társadalmi akadályok fenntartása helyett tehát inkább azon gondolkodjunk, hogyan lehetne a politikát elérhetővé tenni azoknak is, akik másképp okosok, mint mi.

Idézet értelmi fogyatékossággal élő érdekvédők honlapjáról:

Szerintünk mindenkinek joga van beleszólni az ország dolgaiba.

 

Az értelmi fogyatékossággal élő embereknek is joguk van beleszólni az ország dolgaiba.

 

Ahhoz, hogy az értelmi fogyatékossággal élő emberek is bele tudjanak szólni az ország dolgaiba, rendelkezniük kell a választójoggal.

 

Ahhoz, hogy az értelmi fogyatékossággal élő emberek gyakorolni tudják a választójogukat,

segíteni kell őket a szavazás során.

 

Ez a segítség lehet:

  • könnyen érthető tájékoztatás a szavazás menetéről

  • vagy egy személyi segítő, aki segít a szavazat leadásában.

A választójog elvétele helyett ezt a segítséget kell biztosítani az értelmi fogyatékossággal élő emberek számára.

Felhasznált források:
Fiala-Butora, J., Stein, M. A., & Lord, J. E. (2014). The democratic life of the union: toward equal voting participation for Europeans with disabilities. Harvard International Law Journal, 55, 71-104.
Fundamental Rights Agency (2014). The right to political participation for persons with disabilities: human rights indicators.
Gurbai, S. (2014). A gondnokság alá helyezett személyek választójoga a nemzetközi jog, az európai regionális jog és a komparatív közjog tükrében. Doktori értekezés.
Priestley, M., Stickings, M., Loja, E., Grammenos, S., Lawson, A., Waddington, L., & Fridriksdottir, B. (2016). The political participation of disabled people in Europe: Rights, accessibility and activism. Electoral Studies, 42, 1-9.
Vasilogambros, M. (2018). Thousands Lose Right to Vote Under ‘Incompetence’ Laws. DisabilityScoop, https://www.disabilityscoop.com/2018/03/27/thousands-lose-right-vote/24907/
Együtt Velünk Önérvényesítés (2018). Az értelmi fogyatékossággal élő emberek választójoga Magyarországon. http://egyuttvelunk.onervenyesites.hu/?p=1986

A cikk elkészültéhez nyújtott segítségért köszönet Gazsi Adriennek és Gurbai Sándornak.

 

Olvass tovább!