Hogy ne maradj le, értesítünk a nap 1-2 legfontosabb cikkéről a Mércén. Jöhet?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Egy négygyermekes család kér segítséget a lakhatásában, hogy ne emeljék ki a gyerekeket

A Város Mindenkié lakhatási érdekvédelmi csoport oldalán rendszeresen jelennek meg segítségkérések olyan emberektől és családoktól, akik az alacsony bérek, valamint az egyre magasabb lakás- és albérletárak miatt nem jutnak megfelelő lakhatáshoz. Sokak esetében ez azt jelenti, hogy a hatóság a gyerekek kiemelésével, a család szétszakításával fenyegeti a családot – pusztán azért, mert nincs pénzük a lakhatásuk biztosítására. Rácz Zoltánékkal is ez a helyzet.

kép: avarosmindenkie.blog.hu

A család szombaton osztotta meg történetét az oldalon. A bejegyzés sok olyan rendszerszíntű problémára világít rá, ami ma rengeteg ember életét keseríti meg Magyarországon. A házaspár hosszú évek óta él hajléktalanságban, nyolc éve egy hajléktalanszállón ismerkedtek meg. Az édesanya hajléktalanként szült ikreket, majd Kanadába költöztek, mert Zoltán itt vállalt munkát kőművesként. Itt született meg harmadik gyerekük, a negyedik pedig már ismét Magyarországon.

Hazaköltözésük után munkásszállón laktak, majd a nyáron a család egy örökölt házba tudott költözni vidéken, ahova azonban nem tudtak bejelentkezni, és a gyerekeket sem tudták sajátos nevelésű igényüknek megfelelő óvodába járatni. Újra Budapestre kellett költözniük, jelenleg egy garázst bérelnek, ezt használják lakóhelyiségként: hatan élnek 12 négyzetméteren.

Noha a gyermekvédelmi törvény kimondottan tiltja, hogy gyermekeket anyagi okokból elszakítsanak családjuktól, a Rácz család esetében, ahogyan sok más családnál is, ez a helyzet: attól tartanak, hogy ha nem sikerül albérletbe költözniük, akkor elveszik tőlük a gyerekeket.

Lakhatást Most cikksorozatot az Utcáról Lakásba Egyesület és a Mérce indította el, hogy a legégetőbb lakhatási problémák a felszínre kerüljenek, és hogy megmutassuk, az olyan lakásgondok mint a lakásszegénység, az egekbe szökő albérletárak, a kizárólag a felső osztályoknak kedvező lakástámogatási programokat helyettesíteni lehet felelős lakáspolitikával.

A sorozat elindítása egyben felhívás is a Kettős Mérce olvasóinak: ha szívesen írnál véleménycikket a lakhatási kérdésekről, ha megosztanád saját lakhatással kapcsolatos gondjaidat, küzdelmedet, ha olyan csoportnak, szervezetnek vagy a tagja, amelyik ilyen kérdésekkel foglalkozik, akkor itt a lehetőség! Küldd el írásod a merce.lakhatastmost@gmail.com címre! (A cikkek szerkesztésének és közlésének jogát fenntartjuk.)

Mind A Város Mindenkié által megosztott történetek, mind a Társaság a Szabadságjogokért tapasztalatai azt tanusítják, hogy

a gyermekvédelmi hatóság rendszeresen állapít meg anyagi okokból veszélyeztetettséget, és emel ki gyerekeket a családjukból. Az elszakítás aztán életre szóló traumát okoz mind a szülőnek, mind a gyereknek.

Zoltán kőművesként dolgozik, és amint írja, 80-90 ezer forint+rezsit tudnának lakhatásra költeni, ennyiért azonban Budapesten majdhogynem képtelenség albérletet találni. Közmondásos, hogy az elmúlt években, főleg Budapesten és a nagyobb egyetemi városokban, az egekbe szöktek az albérleti árak, miközben a kormány nem mutatja a közepes és alacsonyabb jövedelműek lakhatásáért érzett felelősség jelét.

Az édesapa azt is megemlíti, hogy az övékéhez hasonló helyzetekre létrehozott Családok Átmeneti Otthonaiban is próbálkoztak. Ezekben az eredeti rendeltetésük szerint családokat átmenetileg lakhatáshoz segítő intézményekben azonban hatalmasak a várólisták, ami nem csoda, hiszen a legtöbb rászoruló nem tud magasabb minőségű, önálló lakhatási formákba továbblépni. A legtöbben tehát kitöltik az otthonban eltölthető maximális 1-2 évet, miközben megfizethető lakhatás híján egyre többeknek lenne igényük az ilyen típusú segítségre, hogy ne kerüljenek utcára.

Ha megfizethető albérlettel, pénzzel vagy más módon segítené a Rácz családot, a linken található elérhetőségen keresztül megteheti!

A Rácz család története nem csak az állam lakhatási mulasztásaira – például az állami bérlakásprogram és lakhatási támogatás hiányára – mutat rá, hanem arra is, hogy a kormány retorikája ellenére milyen lehetetlen helyzetbe kerülnek ma Magyarországon éppen azok a családok, amelyeknek nincs elegendő jövedelme ahhoz, hogy élni tudjanak a Családok Otthonteremtési Kedveményével, vagy hogy érdemi segítséget jelenthessen nekik a családi adókedvezmény. Az utóbbi torz jellegét jól mutatja, hogy

míg ma egy munkanélküli család éppen annyit visz haza, mint a kormányváltás előtt, addig egy átlagbéres már kétszer annyit, és ahogy haladunk felfelé a jövedelmi létrán, a kormány annál több pénzt hagy a családoknál.

Miközben 9 év alatt a forint jelentős mértékben értéktelenedett, ami különösen igaz akkor, ha a pénzt az albérleti piacon szeretnénk elkölteni.

Így hiába a családbarát retorika, a kormány számos családot tart olyan helyzetben, hogy lehetetlen anyagi helyzetük éppen a család szétszakadásával fenyegeti őket.

(AVM)

Olvass tovább!