Munkanélküliség: óriási szakadék hasítja ketté az országot

Az utóbbi időben nagyon sok győzedelmes kijelentést hallhattunk a kormány részéről, miszerint közelítünk a teljes foglalkoztatottsághoz, és nagyon alacsony a munkanélküliség. Sőt azt is tudjuk, hogy a legtöbb gazdasági szektorban munkaerőhiány van. Csakhogy az országos statisztikák elfedik azt az óriási szakadékot, amely kettévágja az országot.

A G7 elemzése szerint valóban van három magyarországi régió, ahol alig van munkanélküliség, és a legnagyobb problémát a munkaerőhiány jelenti: ez a három régió a fővárost is felölelő Közép-Magyarország, Nyugat-Dunántúl és Közép-Dunántúl. Itt alig 1-2 százalékos a munkanélküliség, sőt a közmunkások aránya is nagyon alacsony, pusztán a munkaképes lakosság 1-2 százalékát teszik ki.

Ezzel szemben az ország többi részében – a népesség kevesebb mint fele él itt, de területileg ez az ország kétharmada – viszont teljesem más a helyzet.

Borsodban, Szabolcsban, Hajdú-Biharban és Nógrádban a munkanélküliségi ráta 11 és 15 százalék között mozog, csak az első három megyében több mint százezer embert sújt a munka hiánya. Nemcsak az ország keleti felében, de délnyugaton is jelentkeznek súlyos problémák. Somogyban például 12 százalékos az álláskeresők aránya.

Ezekben a megyékben a közmunkások száma is sokkal nagyobb, mint a fejlettebb észak-nyugati részen. Borsodban és Szabolcsban az aktív népesség 11-12 százalékát foglalkoztatja az állam a szegénységi küszöb alatti bérekért. Mivel sok kutatás bizonyítja, hogy a közfoglalkoztatás nem termel semmilyen értelmezhető hozzáadott értéket, és a benne részt vevők munkaerőpiacra való visszavezetését sem szolgálja, így bátran kijelenthető, hogy ebben a két megyében a 20 százalékot is meghaladja a valós munkanélküliség.

A leghátrányosabban érintett csoport a romáké: az országban 1633olyan cigánytelep van, összesen 300 ezer lakossal, ahol a foglalkoztatottak aránya gyakorlatilag nulla.

A G7 szerint ezeknek a problémáknak az elsődleges megoldása az oktatási rendszer javítása lenne. Csakhogy hét év alatt a kormány 4,9-ről 2,9 százalékra csökkentette az oktatás GDP-arányos támogatását, és emiatt egyre kevesebben jutnak hozzá minőségi oktatáshoz. A tankötelezettség korhatárának 16 éves korra való csökkentése sem a jobb oktatás irányába mutat.

Egy második megoldás a felzárkóztatásra szánt EU-s források okosabb elköltésében rejlene, ám a kormány ebben sem jeleskedik.

(címlapkép: Pixabay)

Olvass tovább!