Francia győzelem, magyar vereség a kiküldött munkavállalók ügyében

Október 23-án sikerült megegyezésre jutniuk az EU-országok Luxemburgban összegyűlt munkaügyi és szociális minisztereinek az ún. kiküldetésben lévő munkavállalók státuszát szabályozó 1996-os direktíva reformjáról. Hazánk 3 másik keleti tagállammal ellenezte a most elfogadott, elvileg 2022-ben életbe lépő szigorításokat. Emmanuel Macron és csapata pedig a “szociális Európa nagy napjaként”, és az elnök európai stratégiájának első győzelmeként ünnepelte a döntést. 

A revíziót Emmanuel Macron francia köztársasági elnök kezdeményezte, pontosabban megválasztása után nem sokkal megtorpedózott egy tavaly tavasszal indult, és már majdnem tető alá hozott reformtervet, hogy saját szempontjait érvényesítse. Ennek eredményeként pl. lecsökken, két évről 12 hónapra az a maximális időtartam, amelynek során egy munkavállaló külföldön foglalkoztatható, hazai járulékokkal és adóterhekkel. Ezek az alacsonyabb terhek hozzák előnyösebb helyzetbe az alacsonyabb adókat és járulékokat kivető államok cégeit – elsősorban a keleti, déli országokban, de pl. Luxemburgban is. És elsősorban ez az is, amit nyugati kollégáik tisztességtelen versenyelőnynek tartanak.

A 2014-es adatok szerint hivatalosan 1,9 millió munkavállaló volt ilyen státuszban, azóta számuk feltehetően növekedett, de a legtöbb esetben a kibocsátó országok dolgozóinak 2%-át sem éri el, azaz viszonylag kis horderejű problémáról van szó, a munkapiacokat sújtó más gondokhoz képest. Ennek ellenére, Franciaországban ez a kérdés vált az „ultraliberális” uniós konstrukció, és az általa előmozdított szociális dömping, lefelé tartó verseny jelképéve, megspékelve némi idegengyűlölettel is. Több településen felmerült pl. az ún. Molière-záradék bevezetése, azaz az, hogy csupán megfelelő francia nyelvtudással rendelkező emberek dolgozhassanak mondjuk egy építkezésen – ez az egyik leginkább érintett szakma.

A másik oldalon pedig a legnagyobb kibocsátó országok védték foggal-körömmel jogaikat, amelyeket egyébként az EU egyik egyik alapszabadsága, a szolgáltatások szabad áramlása biztosít. Tegyük hozzá, hogy a munkavállalók kiküldetése sok esetben indokolt, speciális tudásuk miatt vagy más praktikus okokból, de a joghézagok, az ellenőrzés szisztematikus hiánya számos visszaélésre is lehetőséget teremt a kezdetektől. A komparatív előnyök kihasználásán túl gyakori pl. a dolgozók túldolgoztatása, de szállásköltségük, kosztpénzük is sok visszaélésre ad alkalmat. De joggal érezhetik igazságtalannak a luxemburgi határ közelében működő francia cégek, hogy a szomszédban francia munkavállalókat közvetítenek ki, francia munkákra, a luxemburgi alacsonyabb járulékok miatt magasabb bérezéssel…

Az ellenállást szívós diplomáciai munkával sikerült letörnie a több szigorítást kérő franciáknak, pláne azután, hogy a júniusi EU-csúcson Macron elég pökhendien viselkedett. Az erőfeszítések csúcspontja egy augusztus végi közép-európai tour volt, amelynek során az elnök Salzburgban, az osztrák kancellár társaságában találkozott a cseh és szlovák miniszterelnökökkel, majd Romániába és Bulgáriába is ellátogatott. Budapestet és Varsót elkerülő útjának végén még egy kisebb diplomáciai krízist is szított Lengyelországgal.

A stratégia, amely alig leplezett módon a keleti blokk megosztására játszott, úgy tűnik, sikeres volt, a tervezetet korábban egységesen ellenző keletiek közül végül csak a lengyelek, magyarok, litvánok és lettek szavaztak nemmel.

Egy másik fontos ellenfelet, a szállítóvállalataiért aggódó Madridot (és Lisszabont) pedig egy kompromisszummal sikerült leszerelni: erre a szektorra nem vonatkoznak a direktíva szigorításai.

A Macron által kitűzött 12 hónapos időtartam további 6 hónappal lesz hosszabbítható, külön engedéllyel – ez a 12 hónap volt az a jelkép, amelyre a francia elnök egész kommunikációja épült. Az eredmény a döntésről beszámoló, és a diplomáciai sikert elismerő Le Monde szerint is ambivalens. A gall napilap idézi Takács Szabolcs Ferencet, az európai uniós ügyekért felelős magyar államtitkárt, aki nagyon „vehemensen viselkedett, de elszigetelt maradt tegnap”:

Az eredmény egy homályos szöveg, amelyet mindenki saját szája íze szerint értékelhet, ami nem az Unió egységének irányába mutat.

Tehát akadnak még olyan helyzetek, amikor magyar kormánytagok az egységes Unió léte felett sajnálkoznak. (Hazánk egyébként 2013-ban 66.415 fővel a hatodik volt a kibocsátó országok sorában.)

Ráadásul az egész reform, az Európai Parlament és a Tanács esetleges módosításai nyomán csak 2022-ben lép majd életbe, e téren is engedni kényszerültek a franciák. A nagy csinnadrattával elér siker tehát nem is olyan átütő, de akkor miért volt ennyire fontos mindez Macron számára?

A viszonylag könnyen tető alá hozható, de mégis némi erőfeszítésbe kerülő „győzelemre” egyrészt azért volt szüksége az ifjú gall elnöknek, hogy saját hazájában a kampányában megígért „védelmező” Európa éllovasaként léphessen fel. Annál is inkább, mert az elmúlt hónapokban egyre több kritika éri az „egyszerre bal- és jobboldalinak” ígért, de a gyakorlatban több területen is neoliberális programját. A most kialkudott változások szigorúbb szabályozást eredményeznek, Macron tehát jelképesen bizonyította, hogy nem „a fékek nélküli piac” híve, és készen áll megvédeni a francia munkavállalókat az unfair konkurenciától.

A siker ráadásul az első azon az európai terepen, ahol az elnök számos más kezdeményezésre is készül, többek között pénzügyminisztert szeretne az eurózónának, megváltoztatná az EU kereskedelmi politikáját, és nagyobb figyelemmel lenne a polgárok véleményére stb.

A kiküldött munkavállalók kérdését a „Macron-módszer” sikereként könyvelte az Elysée, és e metódus folytatását helyezi kilátásba, amelyben fontos szerepet szán az „új Európa”, azaz a keleti tagállamok azon tagjainak, amelyek „készen állnak az előrelépésre”.

Mindez bizonyítja-e, hogy az elnök is készen állna a francia és az európai munkavállalók maradék 98%-ának jogait is megvédeni, sőt, a szociális Európa eljövetelét is előmozdítja majd? Erre már csak a rendeleti úton elfogadott francia munkaügyi reform és az Edouard Philippe kormánya által tervezett több, antiszociálisnak mondható reform miatt sem fogadnánk nagyobb összegeket.

Olvass tovább!