A katalán autonómia elnöke deklarálta a függetlenséget, meg nem is

Tegnap óta egyre feszültebb, és az igazság kedvéért tegyük hozzá: abszurdba forduló várakozás előzte meg a katalán autonómia elnökének, Carles Puigdemont-nak ma délutáni parlamenti beszédét. Mintha egyetlen politikus személyén és döntésén múlna, mi is történik mától Katalóniával és Spanyolországgal. Ez már önmagában jelzi, mennyire elvesztették a helyzet feletti kontrollt a politikai vezetők, és mennyire kiszolgáltatták az országot egy kiszámíthatatlan játszma fordulatainak. Elsősorban a játszma erősebb, kevésbé transzparens és passzívabb résztvevője, a spanyol kormány, amelyet ezért nagyobb felelősség is illet, és amelynek térfelén, Puigdemont mai taktikus lépése nyomán, újra ott pattog a labda.

16139725132_2a75d55442_k.jpg

A katalán önkormányzat, a Generalitat elnöke számára ma az volt a legnagyobb kihívás, hogy megőrizze az október 1-én szerzett helyzeti előnyét: a spanyol kormány által alkalmazott erőszak miatt szerzett belső és nemzetközi támogatást. Mindezt úgy, hogy saját, függetlenség-párti híveinek se okozzon csalódást, se azoknak, akik 2015-ben alakult választási koalíciója programja, illetve az egy hónappal ezelőtt megszavazott – és az Alkotmánybíróság által felfüggesztett – törvények alapján bíztak a függetlenségi deklarációban, és a hosszabb távú elszakadási folyamat megindításában. És mindezt úgy, hogy közben a lehető legkisebb igazolást nyújtsa a spanyol állam előre bejelentett intervenciójához.

Ezt a feladatot Puigdemont egy olyan nyelvi trükkel oldotta meg, ami néhány percen belül teljesen ellentétes tartalmú címeket eredményezett a különféle politikai ideológiájú sajtótermékekben, és még órák múlva és ellentétes értelmezésekre ragadtatta az elemzőket. Míg pl. az El País mérvadó spanyol napilap este nyolcas főcíme szerint Puigdemont „deklarálja a függetlenséget, de függőben hagyja”, a katalán – de nem függetlenségpárti – La Vanguardia szerint az elnök „felfüggeszti a függetlenség következményeit, hogy elősegítse a dialógust”.

Ennél is jobban aláhúzza az alkalmazott formulák kétértelműségét, hogy a barcelonai parlament szocialista frakcióvezetője azzal kezdte hozzászólását a vitához: „Nézzük csak, elnök úr, jól értettem-e? Ön felvállalja a nép felhatalmazását, majd felfüggeszt egy olyan függetlenségi deklarációt, amely nem ment végbe?

Puigdemont kb. félórás, nagyrészt katalánul tartott beszédében mindössze 3 mondatot szentelt a napok óta várt „lényegnek”, az El País spanyol fordítása alapján nagyjából a következőket:

A népszavazási törvény rögzíti, hogy az IGEN győzelme után összeül a parlament, hogy deklarálja a függetlenséget. Elérkezve ehhez a ponthoz, felvállalom a nép felhatalmazását, hogy Katalónia független állammá, köztársasággá váljon. Ma ezt tesszük teljes ünnepélyességgel, és ugyanezzel az ünnepélyességgel javasoljuk, hogy a Parlament függessze fel a függetlenség deklarációját, hogy létre jöhessen a dialógus, amely egy egyeztetett megoldásba torkollik.

Míg az első mondatokat üdvrivalgás és lelkes zászlólengetés kísérte a parlament előtt összegyűlt tömegben, a lelkesedés hamar lelohadt a folytatást hallván. A kormánykoalíciót kívülről támogató radikális függetlenségpárti és antikapitalista CUP meg sem tapsolta Puigdemont beszédét, ifjúsági szervezete a Twitteren árulást emleget majd, szóvivőjük pedig egy elszalasztott lehetőségről beszél később a szószékről.

Ettől a perctől, Puigdemont utolsó mondatai nyomán pedig beindult az értelmezések harca, amelynek tétje az, mit léphet most a spanyol kormány. Mariano Rajoy néppárti (Partido Popular, PP) miniszterelnök egyetlen érdemi feltételt jelölt ki a következő napok sorvezetőjeként: amennyiben a katalán kormány deklarálja a függetlenséget, minden rendelkezésre álló eszközzel fellép a „jogállam visszaállítása”, azaz az autonómia felfüggesztése érdekében. Amennyiben nincs ilyen deklaráció, akkor lehet „beszélni mindenféléről”.

Ahogy korábban írtuk, a PP jobb szárnya már jó ideje keménykezű fellépést követel, legutóbb hétfőn a párt szóvivője lengette be, hogy egy proklamáció esetén Puigdemont úgy járhat, mint 1934-es elődje. Lluís Companys, akit Franco kivégeztetett 1940-ben, de, mint utólag tisztázta a politikus, ő csupán a börtönre gondolt… Egy másik néppárti szóvivő pedig azt jelezte kedden, hogy minden, rendelkezésükre álló jogi és alkotmányos eszközzel is fel fognak lépni a katalán kormány, a Govern ellen. Nem csupán az alkotmány a napokban sokat emlegetett 155-ös cikkelye, hanem a jóval rugalmasabb eszközöket nyújtó Nemzetbiztonsági Törvény, és a gyakorlatilag szabad kezet adó 116-os alkotmánycikkely eszközével, amely a rendkívüli- vagy szükségállapotot bevezetését szabályozza.

A Moncloa, azaz a spanyol miniszterelnöki palota első, informális reakciója az volt, hogy „ez az implicit függetlenségi deklaráció” “elfogadhatatlan”, így nyilatkozott 2 miniszter is a sajtónak.

A pártpaletta másik oldalán, az újbaloldali Podemos főtitkára, Pablo Iglesias közölte, hogy nem történt függetlenségi deklaráció – azaz, ami ellen a párt és szövetségesei hetek óta küzdenek, a 155-ös cikkely bevetése, az autonómia felfüggesztése nem indokolt. A PP legközelebbi támogatója, a Ciudadanos párt vezetője ezzel egyidőben puccsnak minősítette a ma este történteket, és ismét azonnali állami fellépést követelt, és új választásokat – amelyen formációja jó eredményeket remél. Más pártok részéről, így a megoldásban kulcsszerepet játszó szocialisták felől egyelőre nem érkezett hivatalos reakció, úgy látszik, Puigdemont feladta a leckét…

Este kilenckor a katalán konfliktust legszívósabban követő spanyol tévécsatornán még folytatódott az interpretációs gyakorlat: a jelen lévő elemzők fele szerint megtörtént a függetlenség deklarációja, másik felük szerint nem.

A felemás helyzet eredményeképp a labda és az egyértelmű felelősség ismét a spanyol kormánynál van, miközben könnyen lehet, hogy a függetlenségpártiak szövetségének ma este vége, ami új választásokat hozhat az autonómiában. Úgy hírlik, hogy a függetlenség deklarációja még egy szövegben is testet ölt majd, amit a képviselők aláírhatnak, de sem a Govern, sem a Generalitat nem szignózza, és semmilyen jogi következménye nincs addig, amíg végső határidők nélkül, le nem zárul a ma ország-világ előtt újfent kívánatosnak deklarált dialógus.

Este tízkor, miközben a katalán képviselők javában szignálták ezt a “feltételezett függetlenségi nyilatkozatot” még mindig nem tudták a sajtó képviselői egyértelműen megfogalmazni, mi történt ma este.

Az egyelőre jelképes értékű szöveg, amelyet ma este, hivatalos függetlenségi nyilatkozat hiányában aláírtak a függetlenségpárti képviselők

Fél 11 tájban tartott sajtótájékoztatót a CUP, ahol elmondta, hogy ma délután 5-kor értesült arról, hogy a Generalitat elnöke megváltoztatja az eredetileg egyeztetett forgatókönyvet, nemzetközi nyomásra hivatkozva. A párt addig nem kíván részt venni a parlamenti munkában, amíg a szerintük ma “nem proklamált függetlenség” és a nem hivatalos nyilatkozat nem kap elismert formát a parlamentben. 

Néhány perccel később a kormány részéről is megérkezett a hivatalos reakció: a miniszterelnök-helyettes közölte, hogy holnap rendkívüli kormányülés lesz – attól tartunk, hogy ma nemcsak a radikális függetlenségpártiak, de a spanyol nacionalizmus héjái is nagyon csalódottan térnek nyugovóra…

Puigdemont, aki eddig következetesen kiállt a függetlenség mellett, ma este, a nyelvi bravúron vagy trükközésen túl, úgy tűnik, államférfiként viselkedett: akárcsak beszédében, amelyben Katalónia 7 és fél millió lakosán túl a spanyolokat is megszólította, egyértelműen méltányolható érveléssel a társadalmi békét is képviselte, saját formációjának és partnereinek függetlenségi törekvésein is felülemelkedve.

A függetlenség egyoldalú kikiáltása ugyanis nemcsak meggyőző, legitim felhatalmazást nem kapott a 10 nappal ezelőtt, mindössze 42%-os részvétellel lezajlott referendumon, de a proklamáció bizonyosan ahhoz vezetett volna, hogy a spanyol kormány felfüggeszti az autonómiát, és az elmúlt 40 évben sosem próbált, kockázatos, sőt vészterhes útra lép a “szuverenista folyamat”, az ún. procés

Az elnök beszédében kitért azokra az előzményekre, amelyekről a Mércén már több ízben írtunk: arra a 11 éve tartó folyamatra, amely katalánok millióit vezette arra a szerinte „racionális konklúzióra”, hogy a spanyol állam nem ad lehetőséget a katalán nép aspirációinak megvalósítására: sem az autonómia kiszélesítésére, sem pedig a több éve a lakosság túlnyomó többsége által követelt függetlenségi referendum megszervezésére.

Meggyőzően vezette le a párbeszéd és kormányzati lépések hiányában indokolt stratégiát: az illegálisnak minősített szavazások levezénylését, majd a nyomaték kedvéért spanyolul is elismételte a lényeget:

Arra kérem önöket, hogy ismerjék meg és ismerjék el, mi vezetett bennünket ideáig. Nem vagyunk bűnözők, nem vagyunk őrültek, nem vagyunk puccsisták. Normális emberek vagyunk, akik ki akarják fejezni a véleményüket. Nem Spanyolország ellen vagyunk, sem a spanyolok ellen, épp ellenkezőleg, azt akarjuk, hogy újra megértsük egymást. Jelenleg ez a viszony nem működik.”

Lehet, hogy a függetlenség sok híve számára a mai nap egy visszalépésnek tűnik: a Govern valóban nem tartotta be az egyébként betarthatatlan ígéreteit, és utolsó pillanatig hangoztatott állításai ellenére visszakozott. De könnyen lehet, hogy Katalónia függetlensége, a mai taktikus és bölcs lépéssel a valóságban közelebb került a megvalósuláshoz. Ismét Mariano Rajoyon a sor, hogy bizonyítsa, Spanyolország egysége nem csak a kedvenc refrénje, hanem politikai erőfeszítésekre is hajlandó érte.

Ma a nemzetközi partnerek támogatásával – Donald Tusktól és IMF-en át az Európai Bizottságig – a dialógus kapott egy esélyt, a katalánok és a spanyolok pedig időt ahhoz, hogy átgondolják, tényleg kenyértörésre akarják-e vinni a dolgot.

Dobsi Viktória

Ez a cikk a ti támogatásotokból készült el.

A Mérce cikkeit ingyen olvashatjátok, de nem ingyen készülnek, hanem a ti támogatásotokból és a mi munkánkból! A Mércét nem támogatják pártok, oligarchák, hanem 100%-ban az olvasók hozzájárulásából működik, ez biztosítja a függetlenségünket, és pont ezért csak akkor maradhatunk fenn, ha te is beszállsz!

Kattints és támogasd a Mércét rendszeres havi 2000, 5000 vagy 10 000 forinttal, hogy tovább működhessen és még jobb lehessen!

Támogass minket egyszerűen bankkártyával:

Támogatom!

Más támogatási lehetőségekért és több infóért kattints ide.

Olvass tovább!