Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

A szegények szemébe röhögnek – és még csak nem is szégyellik

Ez a cikk több mint 7 éves.

Tudta? A családosoknak most van lehetőségük egy kicsit élni. Bizony, lélegezzen fel mindenki, szép visszajelzések érkeznek folyamatosan a Nagycsaládosok Országos Egyesületéhez, a kormány családbarát intézkedéseinek üdvös hatására végre családhoz méltó életet élhet minden család. Ja, és a segélyhívások száma gyakorlatilag megszűnt. Aha, persze. Kár, hogy nem mondanak igazat.

szegenysegbfa9a48a-e975-4d0c-a26f-f0905e67e362-800x533.jpg

Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt

Szerda reggel egy alig 5 perces blokkban a Kossuth Rádió 180 perc című műsorában (8 óra előtt pár perccel) gyakorlatilag szembeköpte a szegényeket. Már a kezdés is erős volt, megtudhattuk, hogy hazánkban 17 százalékkal nőtt a gyermekek és 30 százalékkal a házasságok száma, miközben 15 százalékkal csökkent a válásoké és 23 százalékkal a terhességmegszakításoké. Az ebből fakadó következtetés természetesen az volt, hogy a kormány családbarát intézkedéseinek köszönhetően az utóbbi években jelentős változás tapasztalható a családi értékek megítélésével kapcsolatban. Olyan változás, amire már építeni lehet.

Mi sem természetesebb, olvasta a bemondó fahangon, mint hogy a családokkal foglalkozó szervezetek örömmel üdvözölték a kormány nyújtotta segítséget.

És itt jött a lényeg. A szervilizmusból mindig jeles Kardosné Gyurkó Katalin, a Nagycsaládosok Országos Egyesületének (NOE) elnöke kenetteljes hangon közölte, hogy a devizahitelesek megsegítésével, a családi adókedvezmények kiterjesztésével és az otthonteremtési támogatások rendszerével végre megérkeztünk a létező világok legjobbikába. Mert – mondta teljes léleknyugalommal ez a jóasszony – immár „családhoz méltó életet” élhetnek a családok. Sőt, teljes őszinteséggel azt is megvallotta, hogy miután a devizahiteleseket megsegítette a kormány, mostanában szinte nincs is hír arról, hogy a családoknak bedőlt a háza, elveszi azt tőlük a bank, „megszűntek ezek a panaszok a NOE jogsegélyvonalán”.

És akkor itt most álljunk meg egy pillanatra. Volt ugyanis, aki nem hagyta szó nélkül a dolgot, és betelefonált a NOE jogsegélyvonalára, hogy akkor tényleg nincs is panasz, tényleg senkinek nem kell már segítség?

16176647_1385326611518486_986516543_n.jpg

„Beszéltem Borsos Szabó Ágnessel, a NOE segélyvonalának munkatársával. Ő nem hallotta ezt az interjút, valami tévedés lehet, mert rengeteg vészhelyzetben levő nagycsaláddal foglalkoznak.” – olvasható egy Facebook-poszt alatt.

És ez itt a lényeg: hogy nem szakadt rá Kardosnéra a plafon, miközben szemrebbenés nélkül állította, hogy megszűntek a jogsegélyvonalukra érkező vészjelzések, az már önmagában felháborító. Mint ahogy az is, hogy Kardosné hangjában mosoly bujkált, amikor azt sorolta, hogy nagyon „szép visszajelzéseket” kapnak a családbarát kormány intézkedéseinek hatásairól, és volt mersze közölni, hogy mivel több pénz marad a családoknál, azoknak lehetőségük van „egy kicsit élni”, eljutnak „egyszerre együtt színházba”, lakásfelújításra költenek, meg tudták venni azokat a ruhákat a gyerekeiknek, „amiket újonnan szeretnének”, különórákat tudnak nekik fizetni, és „egyre többen vannak sportversenyen” – miből következik, hogy tényleg minden a legnagyobb rendben van Kardosné szerint, bonthatjuk a pezsgőt, a szegénység pedig eltörlődött Magyarországon.

Nézzük akkor ezzel szemben az igazságot.

Magyarországon a kormány azzal igyekszik eltörölni a szegénységet, hogy eltörli vagy meghamisítja azokat a mutatókat, amelyekből kiderülne, hogy pontosan hányan élnek a létminimum alatt.

Ettől függetlenül tudjuk, hogy a magyarok 65 százaléka 2015-ben nem engedhetett meg magának egy hét nyaralást. Azt is tudjuk, hogy 27,4 százalékuknak kétnaponta sem jut hús az asztalára. Hogy a lakosság 13,4 százaléka nem tudja rendesen fűteni az otthonát. 68,4 százalékuk pedig egy váratlan kiadást már nem tud finanszírozni.

És ha áttérünk a gyerekekre: a KSH adatai szerint Magyarországon a 7 év alatti gyerekek 42,2 százaléka él szegénységben. A Budapest Intézet felméréséből pedig az derül ki, hogy 130 ezer gyereknek kell szembenéznie az állandó nélkülözéssel, és közülük nagyjából 50 ezer rendszeresen éhezik.

És tudjuk azt is, hogy a kormány családbarát intézkedései pont nem azokon segítenek, akik valóban támogatásra szorulnának – ehhez ugyanis értelmes szociálpolitikára lenne szükség, ami helyett viszont inkább átgondolatlan intézkedések garmadájával találkozunk.

Szóval ezek a tények. Amikkel szemben Kardosné szemrebbenés nélkül meri állítani, hogy családhoz méltó életet élnek egyre többen. Élő adásban, ki tudja, hány ember füle hallatára.

Én nem tudom, hogy működik ez: kigondolják, hogy akkor reggel a Kossuth Rádióban bemondják, hogy megszűnt a szegénység, a hallgatók meg otthon bólogatnak, miközben körbenéznek, és elégedetten elhiszik ezt? Vagy mi a terv?

Fontos tudatosítani magunkban: a Kardosnék a kormány eszközei, amikkel megtorpedózzák a józan ész realitását. Olyan mételyei a magyar társadalomnak, akik semmi másra nem jók, csak arra, hogy győzelmi jelentéseket sugározzanak egy országból, egy országnak, ahol semmi ünnepelni való nincsen.

Ha a Kardosnék büntetlenül állíthatják, hogy a családok családhoz méltó életet tudnak ebben az országban élni, figyelmen kívül hagyva, hogy mekkora a szegénység az országban, mennyi gyerek éhezik napról napra, hányan fagynak meg télen saját, fűtetlen otthonaikban, akkor kötelességünk megcáfolni őket.

Jó, hogy valaki felhívta a NOE segélyvonalát, és rákérdezett a dologra. Mert így legalább az kiderült, hogy Kardosné hazudott. Az már más kérdés, hogy vajon ez a tény hányakhoz tud eljutni. Mert Kardosné országos rádióban nem mondott igazat, nagy nyilvánosság előtt alázta meg a hazai szegénységet.

És amíg hagyjuk, hogy ilyen állítások tucatjai kerüljenek adásba a kormány lakájmédiájában (és hát van tévéjük, rádiójuk, online és nyomtatott újságjuk is…), és nem teszünk semmit ez ellen, mi magunk is segédkezünk ennek a tűrhetetlen rendszernek a fennmaradásában. Asszisztálunk ahhoz, hogy a Fidesz párhuzamos valóságában Kardosnék hitessék el a tömegekkel, hogy minden rendben van, még akkor is, ha a hallgatók, nézők saját élettapasztalatai ezzel ellenkeznek. Hiszen ha a rádió is bemondja, hogy a családok családhoz méltó módon élnek már, akkor a szegénység legfeljebb szégyellni való dolog marad, mindenki magánügye, abban keltve bűntudatot, aki annak ellenére is szegény, hogy a kormány családbarát intézkedései mindent megtesznek azért, hogy ne legyen az.

Így működik ez. Kardosnék hazudják folyamatosan, hogy jobban élünk, jobban teljesítünk. Az igazság viszont az, hogy 4 millió magyar él szegénységben, és esélyük sincs arra, hogy változtassanak ezen, mert ennek a kormánynak nem érdeke, hogy kirántsa őket ebből az állapotból. Nem marad más lehetőségünk, mint folyamatosan szembesíteni a Kardosnékat a hazugságokkal. Talán egyszer a fejükre szakad a plafon, és megértik, hogy nem köphetik szembe a magyar társadalom legkiszolgáltatottabbjait.

Ez a cikk eredetileg a Kettős Mércén jelent meg, de áthoztuk a Mércére, hogy itt is elérhető legyen.