Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

A Fidesz rendszerének hasznos hülyéi vagyunk

Ez a cikk több mint 7 éves.

Az elmúlt napokban újra fellángolt, vagy legalábbis megpróbálják föllángoltatni az összefogás-diskurzust. Előbb Botka László állt elő saját ajánlatával, miként vállalná el a miniszterelnöki posztot (teljes összefogás, egy lista), majd Medgyessy Péter szólalt meg, hogy össze kell fogni a Jobbikkal. Erre kontrázott Heller Ágnes az ATV-ben, miszerint a Jobbikkal való összefogás az egyetlen járható út. Kuncze Gábor pedig az atv.hu-nak fejtette ki, hogy egy közös lista kell, közös miniszterelnök jelölttel.

kuncze_1.jpg

Kuncze Gábor lakossági fóruma 2014-ben, fotó forrása

Ezekben a megszólalásokban két dolog közös. Egyrészt a megszólított pártok lényegében eddig mindegyik javaslatot elutasították. A baloldali liberális pártok mindegyike, a külön lista-közös egyéni jelöltek formula, vagy az előválasztás mellett kardoskodott eddig, a Jobbik pedig egyetlen szóban válaszolt a tőle balra lévő pártokkal való összefogásra:

Nem.

Vajon ezután mit gondol például Heller Ágnes, hogy ha bemegy az ATV-be, akkor meggyőzi a Jobbikot, és a Jobbik őt igencsak szerető szavazóit arról, ne így döntsenek?

Az egész összefogás-diskurzusban csak és kizárólag morális vagy szubjektív érvek jönnek elő: szerintem így fogunk nyerni, ez az egyetlen elfogadható változat. Bár a morális érvek is fontosak, irányt adnak, de a politikában a számokról sem szabad megfelejtkezni.

Azok, akik folyton-folyvást érvelnek ilyen vagy olyan összefogás mellett a 2018-as választások kapcsán, arra nem hivatkoznak, hogy a számok szerint az ötletük mennyi szavazót hozhat minimum és maximum, és ezzel körülbelül mennyi egyéni körzet hozható.

Pedig erről érdemes lenne vitatkozni, ugyanis enélkül, ami most megy, csupán ködszurkálás, hasbeszélés. Méghozzá olyan ködszurkálás és hasbeszélés, ami csak és kizárólag a Fidesznek kedvez.

Mert ameddig nem ütköznek tények, számok, nem összemérhetőek az álláspontok, ez csupán egymás melletti kiabálás, ami nem vezet sehova. Vagyis egy irányba vezet: a Fidesz kommunikációjának könnyű rámutatnia az egymással veszekedő ellenzéki pártokra.

És pontosan ebbe tolja most bele a Fidesz-kommunikáció a Jobbikot, Medgyessy Péter és Heller Ágnes asszisztálásával. Azzal, hogy bár a párt kimondta, nem lesz összefogás a balos pártokkal, a hozzájuk köthető értelmiségiek úgy tartják fent ezt a témát, hogy nincs semmi értelme.

Tehát a „mi lenne ha, szerintem, én azt akarom, nincs más választás” jellegű mondatok helyett, jönnie kellene annak, hogy „a számok azt mutatják, a kutatások szerint, az ennyi szavazót hozna, ennyi egyéni választókerületben nyílna meg az esély a győzelemre.

És ehhez nem is kell sok minden, meg kell rendelni egy választókerületi szintű közvélemény-kutatást, arról, hogy melyik választókerületben hogy állnak a pártok. Sőt még az is több a semminél, ha az előző választások adataiból rak össze valaki egy táblázatot. Emellett le kell mérni, hogy az egyes pártok szimpatizánsai és a függetlenek hogyan reagálnának bizonyos összefogás-típusokra, elmennének-e szavazni egy előválasztáson. Van-e átszavazás, és milyen mértékű. Ezek persze már jóval árnyaltabb kérdések, de ezeket sem lehet megspórolni.

Ezek után a számok és a tények mentén lehetne esélye a valódi vitának, de amíg csak a parttalan, sehova nem vezető ellenzéki értelmiségi kinyilatkoztatások sora megy, addig nem vagyunk mások, mint a Fidesz hasznos hülyéi, akik maguk gyártják le az életképtelen, politikai analfabéta, baloldali liberális tábor képét.

Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!

Ez a cikk eredetileg a Kettős Mércén jelent meg, de áthoztuk a Mércére, hogy itt is elérhető legyen.