Szeptember végén jelent meg a WEF (World Economic Forum) éves versenyképességi jelentése, a Versenyképességi riport (The Global Competitiveness Report). Magyarország helyezése, akár csak tavaly, tavalyelőtt és általában az Orbán-kormány alatt mindig, ismét romlott. Sikerült a 63. helyről a 69. helyre kapaszkodnunk. Ez önmagában szomorú. Viszont a Nemzetgazdasági Minisztérium reagált is erre a „hírre”, az pedig szégyenletes. Ugyanis kevés szégyenteljesebb dolog van annál, mint amikor az embert komplett idiótának nézik azok, akiket ő tart el.
Fotó: MTI/ Kovács Tamás, forrás.
A minisztérium közleményében gyakorlatilag lesöpri a WEF versenyképességi értékelését azzal, hogy a versenyképesség nem is azt jelenti, amit és ahogy a tanulmány mér. A minisztérium szerint a versenyképesség, idézem: az, hogy a magyar gazdaság milyen ütemben bővül, növekszik-e a foglalkoztatottság, egyensúlyban van-e az államháztartás, csökken-e az államadósság.
Akkor most egyértelmű, és talán kioktató is leszek: nem, nem azt jelenti. Tesék leülni, egyes!
A versenyképesség egy roppant komplex fogalom, amelynek része a makrogazdaság jellemzők alakulása is (a tanulmányban ez a rész a macroeconomic enviroment cím alatt futó összetevő), de bizony a versenyképesség része az állam működése, az infrastruktúra állapota, az egészségügy és az oktatás teljesítménye is, sőt, még a korrupciós állapot is.
Hogy miért? Mert (nagyon-nagyon leegyszerűsítve) a versenyképesség arról szól, hogy hol mennyire jó – érdemes, kifizetődő – befektetni, üzletet kötni, gazdasági tevékenységet végezni.
És sajnos az a helyzet, hogy ha rossz az egészségügyi ellátás és a munkások emiatt lassabban gyógyulnak, akkor nem lesz az olyan jó. Meg akkor sem, ha a béka feneke alá küldjük az oktatási rendszerünket, és mindent (hússzor) el kell magyarázni a munkásoknak, mert az alkalmazott nem tud önálló döntéseket hozni (hiszen nem erre neveli a rendszer) – a hiányzó szaktudásról nem is beszélve. Meg akkor sem olyan jó üzletet „csinálni”, ha lépten-nyomon vesztegetni kell, állandóan változó jogszabályok dzsungelében előre törni és alkalmazkodni, hogy például akkor most zárva kell lennünk vasárnap, és most meg megint lehet nyitva lenni, bocsika…
Lehetnek fenntartásaink a mérés módszertanát illetően, de a mérés komplexitása, valamint állandó módszertana miatt az lenne az elvárható minimum, hogy elgondolkodjunk azon, hogy mi lehet az oka a folyamatosnak mért versenyképesség-csökkenésnek. A növekvő régiós lemaradásnak.
Már csak azért is, mert a hazai vállalkozók, vállalatvezetők és elemzők is rendre a versenyképességi problémákat emelik ki, amikor a magyar gazdaság sérülékenységéről, problémáiról és lehetőségeiről nyilatkoznak.
Esetleg lehetne kis önkritikát gyakorolni, hogy igen, ez azért van, mert bénák vagyunk (mármint a gazdasági kormányzat), mert el sem tudjuk magyarázni Orbán Viktornak, hogy hosszú távon tönkre tesz az országot (gazdasági értelemben is), ha nem többet, hanem kevesebbet fordítunk oktatásra, egészségügyre, szociális ellátásra, közösségi szolgáltatásokra.
A minisztériumban nyilván pontosan tudják – mert ott még talán nem tartunk, hogy családtagok és kedves ismerősök üljenek minden államigazgatási poszton –, hogy mi a pálya. Tudják, hogy az Audi és a Mercedes termelékenysége húzza a hazai gazdaságot, miközben a hazai KKV-k, a kis- és középvállalati szektor hatékonytalanul, alacsony termelékenységgel, gyakran a feketegazdaság szélén egyensúlyozva működik.
Azt is tudják, hogy a WEF által felsorolt problémák: a szabályozási bizonytalanság, a korrupció, a bonyolult adórendszer a különadókkal, a képzett munkaerő hiánya, a nem hatékony bürokrácia és a hiányos innovációs kapacitások micsoda terhet jelentenek a hazai gazdaság számára. Tudják, hogy a versenyképesség a maga teljességében fontos, és annak javítása igenis alapvető dolga a gazdasági kormányzatnak. Tudják, hogy a mai gazdasági növekedés semmi, ha a gyermekeink buták lesznek, a szüleinknek nem jut orvosi ellátás, mi pedig belefulladunk a korrupcióba. Tudják, de gyávák és megalkuvók, akik ahelyett, hogy odaállnának Orbán Viktor elé, és azt mondanák, hogy így ne tovább, mert már az orrunkig ér a szar, inkább a szemünkbe hazudnak.
Szégyelljék magukat!
Ez a cikk a ti támogatásaitokból készült el, a Kettős Mércét a ti adományaitokból tartjuk fenn!A Kettős Mércét nem támogatják oligarchák. Mi úgy őrizzük meg függetlenségünket, hogy a csak az olvasók támogatásából írjuk cikkeinket.Célunk, hogy a társadalom számára fontos kérdésekről beszéljünk: az egyenlőtlenségekről, a szegénységről, az egészségügyről, az oktatásról, a nők jogairól, és hogy támogassuk azokat az alulról jövő kezdeményezéseket, amelyek egy igazságosabb Magyarországért küzdenek!A Kettős Mérce fennmaradásához 600 állandó támogatóra van szükségünk. Jelenleg 297 állandó támogatónk van.Legyél te az egyik a hiányzó támogatók közül, támogass minket havi 1000, 2000, 5000 vagy 10000 forinttal, vagy egyszeri átutalással, és járulj hozzá ezzel a független sajtó fennmaradásához Magyarországon!
