A kormányfő korábban hatalmas válságkezelő csomagot ígért. A konvergenciaprogramból kellett megtudnunk, hogy a munkahely-védelmi támogatásra mindössze a GDP 0,37 százalékát szánták.
Szerintük az állam teljes hatalmát latba kellene vetni annak érdekében, hogy kiiktassák a szénfelhasználás szükségességét a gazdaságból, és „zöld” munkahelyek százezreit teremtsék Egyesült Királyság-szerte.
Precedens nélküli migrációs hullámnak adhat zöld utat a magát bevándorlásellenesként definiáló lengyel kormány.
A költségvetésben megspórolható 70 milliárd sem kevés, de az igazi cél – már évek óta – a lakossági megtakarítások állampapír-piacra terelése.
A magyar gazdaság messziről jól néz ki: magas a növekedés, alacsony az infláció, alacsony a munkanélküliség, az államadóssági ráta évről évre csökken. Közelről megvizsgálva azonban sokkal árnyaltabb kép rajzolódik ki.
2018 van, ismét véget ért egy kormányzati ciklus. A Fidesz-KDNP immár 2010 óta vezeti az országot és ez nem kevés idő. A választások előtt talán érdemes áttekinteni, hogy hová sikerült kormányozni a „hajót”, hogyan is állunk most.
Az elmúlt hét évben az állam kétszer annyit költött a multiknak folyósítandó eseti támogatásokra, mint a szocialista kormányok, mindezt zömmel összeszerelő üzemek bővülésére.
