A parlamenti választásokon aratott győztes csata után a baloldal az önkormányzatokért indulhat harcba május végén.
„Amit most teszünk, az küzdelem a demokráciáért, mozgósítás a demokráciáért, és ez természetesen forradalom lesz, miután végeztünk” – mondta a balközép CHP főpolgármester-jelöltje a rá váró kampányról.
Beszédében kihangsúlyozta, hogy nem adja fel, és ismét megmutatja, hogy Isztambul igenis őt választotta.
A Liberális Demokraták közel 600 tanácsnoki helyet vettek el tőlük. Theresa May miniszterelnök és Corbyn pártja is úgy értékelte az eredményeket: az emberek a Brexit-válság mielőbbi megoldását akarják.
A film bemutatja, kik és hogyan szervezték meg a „kamupártokként” elhíresült rablópártokat, amikkel aztán többmilliárd forintnyi kampánypénzt csaltak el.
Úgy tűnik, a humorista Volodimir Zelenszkij nagy aránnyal nyert az eddig regnáló elnök, Petro Porosenkóval szemben.
2010 óta, vagy ki tudja már, mióta, évről évre, választásról választásra ugyanabban az ördögi körben találjuk magunkat, ha az ellenzéki politikára nézünk. Ugyanazok a szövegek, ugyanazok a konfliktusok (még ha néha változik is a szereposztás), ugyanazok a hibák, ugyanaz a bohózat, és hát ugyanaz a végeredmény is.
„Harctérré fogjuk változtatni a Kneszetet, és meg fogjuk mutatni, mit jelent az igazi alternatíva” – mondta az ellenzék egyik vezetője.
A miniszterelnök pártja kevesebb szavazatot kaphatott mint kihívója, de koalíciós esélyei neki jobbak.
Komoly kihívót kapott idén Benjamin Netanjahu, leváltása azonban a választás napján is kétséges.
