Pénzt csak visszaigényelni lehet: maximális támogatás esetén 3 milliót kap az, akinek már van 6 millió forintja. Az eddig is megbélyegzett közfoglalkoztatottakat pedig kizárják a programból, még akkor is, ha a többi feltételt teljesítik.
Ingatlanvásárlással, építéssel és az üres lakások bevonásával enyhítene a lakhatási válságon a budapesti önkormányzat közösen a lakáspolitikával foglalkozó civilekkel.
Pedig ahhoz, hogy az önkormányzat által megtorpedózott mobilházat máshol fel tudják húzni, nagy szükségük van erre a pénzre.
Mónika utcáról saját albérletbe kerülésének története megható példája annak, hogy az empátia, törődés és szolidaritás mint közösségi építőerők mesébe illő változásokat eredményezhetnek. Egy történet valós emberekről, valós tétekről.
Legalább 700 hajléktalan ember nem jut hozzá a számára szükséges ellátásokhoz Magyarországon. Amellett, hogy ők a legszembetűnőbb áldozatok, a lakhatási szegénységnek és a hajléktalanságnak ezer arca van. Erről szól az Utcáról Lakásba! Egyesület kampánya.
Az ULE csak abban az esetben tudja folytatni az építkezést, ha kártérítést vagy cseretelket kap, de arra nincs tartalékuk, hogy egy újabb telket vásároljanak.
A polgármester pontosan tudja, hogy maximum hét ember élne itt, mégis hajláktalanszállónak nevezi a tervet. Az ULE nyitott az ingatlancserére.
Pedig a lakásszegénységben élőket segítő Utcáról Lakásba Egyesület nem hajléktalanszállót épít a kerületben, hanem egy sorházat, amelynek lakásait olcsón adnák bérbe rászorulóknak.
A #STOPAirbnb kampány aktivistáiként számos olyan érvet hallunk a szabályozással szemben szkeptikus, vagy azt ellenző emberektől, amelyekre, úgy véljük, meggyőző válasszal rendelkezünk.
A 2019-es választások után Kispest és az Utcáról Lakásba Egyesület (ULE) közösen kezdte kidolgozni a kerület lakásügynökségről szóló tervét, amely rászorulóknak segített volna a piaci árnál olcsóbban albérlethez jutni. A projekt azonban elakadt.
