Összefogtak az emberek, nem zár be az ukrajnai menekülteket befogadó Madridi úti szálló
A kormány még csak nem is hallott arról, hogy a Migration Aid hozzá fordult segítségért.
A kormány még csak nem is hallott arról, hogy a Migration Aid hozzá fordult segítségért.
Leginkább nők és gyermekek menekülnek Ukrajnából hazánkba, a kormány mégsem biztosít specifikus ellátást és védelmet számukra. Egy év után is méltatlan ellátás fogadja őket.
Nem mehet minden úgy, mint a háború előtt.
Az egyre hangsúlyosabbá váló kivándorlást munkamigrációként kellene felfogni, és rájönni arra, hogy azt valójában mi működteti.
A háború elől gyakran barátokkal és rokonokkal együtt menekülnek, vagy olyan város felé veszik az irányt, ahol van már ismerősük.
Az ukrán migránsok különböző csoportjainak eltérő tapasztalatai, valamint eltérő otthoni megítélésük komoly kihívást jelenthetnek Ukrajna háború utáni újjáépítésének során.
„…a migráció, a menekülés, pontosan ugyanaz, mint az anyaság: a tiszta remény kifejeződése”.
Kihez fordulhat a háború elől Magyarországra menekült ukrajnai dolgozó, ha nem fizetik ki, vagy ha elveszik a személyes okmányait?
Hogyan nehezíti a menekültek fogadását az állami szerepvállalás szinte teljes hiánya? Meddig tartható ez így, és hogyan fogadjuk a kárpátaljai menekültek legkiszolgáltatottabb csoportját, a roma családokat? Három záhonyi önkéntessel beszélgettünk.
Nem is az a meglepő, hogy vannak családok, akik pár nap után inkább visszafordulnak a háborús Ukrajnába. Hanem az, hogy tízezrek kaptak érdemi segítséget a „migránskerítéseket” építők földjén.