Még hányszor kell néhányunknak avval kínlódnunk, hogy megfelelő párt nincs, számolgassunk hát, melyikük kevésbé veszélyes a népnek, melyik sérti kevésbé a stílusérzékünket, melyik nem annyira gáz? Tamás Gáspár Miklós 2010-ben megjelentetett írását adjuk újra közre.
Tamás Gáspár Miklós eddig írásban publikálatlan előadása a Szikra 2022-es nyári táborából.
Arra kell törekednünk, hogy minél hamarabb elmúljék. Tamás Gáspár Miklós 2009-ben született Zöld Baloldal című írását adjuk közre.
A rendszert nem lehet úgymond „leváltani”, mert voltaképpen nem rendszer, hanem állapot. Az igazság föltárására és megvitatására kellene törekednünk.
„Menjetek ki az utcára, de ne lakni (ez az, amit nem az utcán jó művelni), hanem tiltakozni.” Tamás Gáspár Miklós beszéde a 10. Lakásmeneten.
Ő valahogy a vereség szimbóluma, holott csak ki akart menteni, némileg ügyetlenül, a romok közül ezt-azt.
A mindenféle szabadúszók, hiába gürcölnek többet, mint a titkosszolgálatok dolgozói, robotolnak látástól vakulásig, de kiküzdöttek némi – valóságos és látszólagos – függetlenséget.
A kapitalizmus társaslélektani alapszabálya, amely szerint csak a siker igazol, csak a nyereség az élet jele, csak a fölülkerekedők jókedve az autentikus, életszerűtlen. A „jó hír” (az evangélium) nem ismer győztest. S máig eleven.
Európában, és persze különösen Kelet-Európában elértük a teljes reménytelenség állapotát, amelyben a jómódúak valahogy elvannak, ám a szegények egyre szegényebbek, egyre kiszolgáltatottabbak, egyre alázatosabbak. Erre telepszik rá a népi babona, a beteges gyanakvás.
„Arra kell néznünk, amerre és amire ő néz.” Száz esztendővel ezelőtt született Pilinszky János. Tamás Gáspár Miklós esszéjének újraközlésével emlékezünk a költőre.