A fogyatékkal élőket sértegető Tarlós István a legsötétebb ösztöneinket termeli újra
Furcsa világ az, ahol az ilyen szavakat is el kell viselnünk, és a végén még csak le sem mond senki.
Furcsa világ az, ahol az ilyen szavakat is el kell viselnünk, és a végén még csak le sem mond senki.
„A jelen – nem is annyira eltúlzott – rémálma ez a film? Ez biztos. A kiszolgáltatottság és perverz asszimiláció egy szintje után már csak egy dolog van hátra. Jön az erőszak.”
Van abban valami igazán abszurd, hogy az őszintén szuverenista, nacionalista magyar rezsim ugyanakkor hamisítatlan gyarmati adminisztrációként viselkedik.
A szlovén filozófus legújabb könyve elárulja, Marxnak „gyakran igaza volt, de sokkal inkább betű szerinti értelemben, mint arra maga is számított.”
1,2 millió szegény embernek immár szinte semmi lehetősége kitörni, a gyerekeik a legveszélyeztetettebbek.
A változáshoz az organikus értelmiségre van szükség, amelynek tagjai nem szakadnak el társadalmi osztályuktól és az élet különböző területein annak érdekeit képviseli.
Hogyan fér össze a piacgazdaság a baloldal programjával? Milyen szerepet szánnak a mérsékeltebb és radikálisabb baloldali irányzatok a piacnak a társadalmi igazságtalanság felszámolásában és az emancipált társadalom létrehozásában?
A szégyenítés stratégiája nagyon sokszor visszaüt a baloldali aktivizmusban. De vajon jó-e egyáltalán valamire?
A 20. század második felének elit érdekérvényesítési módszerei, a nemzetközi kapcsolatokra, a fontos emberekre és fontos ismerőseikre, az akadémiai tekintélyre alapuló módszerek nem működnek. Nincs tárgyalás, csak az erő, a legitimáció van.
Ha valaki depressziós (tanult vagy sem), nem neki magának kell ezt diagnosztizálnia, és nem neki kell a saját maga által felállított diagnózis alapján kezelnie a problémát, még akkor sem, ha ennek lehetőségéről egyébként előzetesen tájékoztatták.