Szerdán tárgyalnak a minimálbér évközi korrekciójáról, de sem a kormány szándékai, sem a makrogazdasági adatok nem sok jóval kecsegtetnek a legkisebb keresetűek számára. Pedig a szakszervezetek szerint lenne miből emelni a fizetéseiket.
Nagyon nincs rendben az élelmiszer-elosztás.
Csáki György szerint mindenkinek törvényes joga, hogy az ország bármelyik két települése között leveleket és pénzt küldjön.
Az üzleti világot a nyereség reménye mozgatja. Joggal gondolhatnánk tehát, hogy a közgazdaság-tudomány megegyezésre jutott abban, hogy mi a profit. Nem így van.
Ha követjük az „extraprofit” útját, olyan társadalmi problémákra bukkanunk, amelyekkel a NER a válság nyomására sem mer foglalkozni.
A Fidesz-KDNP rutinosan adja el a megszorításokat nem megszorításokként, és gyakorlottan terheli ezeket az egyes szektorokra.
A munka kritikája nem tűnik lehetségesnek, a munka létét el kell fogadnunk, és örülnünk kell a szerencsének, ha nekünk jobb jutott.
Egyre hatékonyabb a gyártás, úgy tűnik, ezzel azonban nem mindenki jár jól.
Az Orvostechnikai Szövetség főtitkára szerint szó sincs túlárazásról.
Kevés szórakoztatóbb dolog van, mint nézni a Fidesz-közeli jobboldal vergődését, amikor az illiberális állam, azaz az orbáni „keresztény szabadság” fogalma értelmet kap, és annak két összetevője, a nagytőke feltétel nélküli kiszolgálása és az úgynevezett „hagyományos értékek”, például a homofóbia egymással szemben találja magát.
