A magyar táncház: nacionalista mozgalom vagy szocialista közösségépítés?
A populáris kultúra a küzdelmek a terepe, így az olyan társadalmi mozgalmak, mint a táncház hozzájárulnak a társadalmi rend átalakulásához.
A populáris kultúra a küzdelmek a terepe, így az olyan társadalmi mozgalmak, mint a táncház hozzájárulnak a társadalmi rend átalakulásához.
„Épp annyi jogot adnak, hogy ne követeljünk többet.”
Hagyjuk el az ünnepélyes, áhítatos modort és hangvételt, s próbáljunk úgy tekinteni a csíkszeredai vagy marosvásárhelyi ismerőseinkre, mint eleven, hús-vér emberekre.
Szilvay Gergely válaszára reagálva megint szó lesz nemzetről, vérségi és egyéb kötelékekről, kapitalizmusról, a „visszatérés” szükségtelenségéről és a progresszió lehetőségeiről.
A nép- és nemzeti szuverenitás elve a jobb és a baloldalon egyaránt népszerűségnek örvend. Jó-e ez így?
„nem az a jó magyar, aki magyarul beszél, hanem az, akinek három-négy gyermeke, 9-16 unokája van”
Nemrég összehozott a Tinder egy fideszessel. Ráadásul nemcsak ilyen ímmel-ámmal fideszes fideszesről van szó, hanem egy igazi keményvonalas, népnemzeti fideszesről.
A nemzetállami keretek között elképzelt önrendelkezés illúzió volt száz évvel ezelőtt is, és szükségszerűen illúzió mind a mai napig.
Nem arról beszélünk, hogy az irodalomnak a nemzeti eszméről kellene szólnia – nagyon régóta csak a rossz irodalom teszi ezt – arról beszélünk, hogy az irodalom maga a nemzeti eszme.
Aki az identitást valami természettől valónak képzeli, az nem a „68-asok minden ellen való lázadása” elé akar visszamenni, hanem Galilei elé.