Több mint 700 ember halt meg tavaly az amerikai-mexikói határon, idén még több haláleset is lehet
A tavalyi negatív rekord könnyen megismétlődhet idén is.
A tavalyi negatív rekord könnyen megismétlődhet idén is.
Az igazi szolidaritás nem válogat. Nem válogathat.
Nem is az a meglepő, hogy vannak családok, akik pár nap után inkább visszafordulnak a háborús Ukrajnába. Hanem az, hogy tízezrek kaptak érdemi segítséget a „migránskerítéseket” építők földjén.
Olvasom az Origón, hogy a rendőrök kint segítenek a Keletinél az Ukrajnából érkező menekülteknek, és hogy Orbán Viktor most levélben arra buzdít, hogy segítsen mindenki.
Orbán Viktor először nevezi menedékkérőknek a háború elől menekülő lakosságot. Mire van feltétlen szükség a humanitárius és szolidáris segítségnyújtás mellett?
Noha a jogvédők szerint a kormánynak be kell tartania az Európai Bíróság ítéletét és nem folytathatja a menekültügyi gyakorlatát, a kormány szerint épp erre kapott felhatalmazást.
A menekültek pont ugyanolyanok, mint mi. Vannak közöttük egyedülállók, családok, ez utóbbiból szigorúbb hangulatúak és boldogok. Vannak tervezgetők, álmodozgatók és gátlástalan hazudozók. Pont ugyanolyanok, mint mi, magyarok.
Abdullahból sok van, nem csak egy. Ha végigsétálunk Budapest belvárosán, vagy a külváros néhány forgalmasabb csomópontján, egészen biztosan megtaláljuk őt. Amint épp mosogat, takarít vagy valamelyik sarki, plázabeli, árkád alatti kis bodegában a kebabot méri ki.
A menekült hátterű gyerekek nem ismerik a magyar nyelvet. Se a kultúránkat. Így egy sor dologra meg kell tanítani őket. Például, hogy augusztus 20-án nem a Szent Jobb gitározik, a miniszter nem ministrál. A délibáb nemcsak délben, nem is csak délen keletkezik – és biztosan nem bábozik.
Csak mi maradtunk itt, még ki nem vándoroltak. És körbe-körbe a gyilkos szögesdrót, a húsba tépő, pengés-áramos, büdöskével pöttyözött, fegyveresekkel őrzött duplakerítés.