A posztfasizmustól a posztliberalizmusig Gondolatok két választás után 1.
Mit nevezünk, TGM alapján, posztfasizmusnak?
Mit nevezünk, TGM alapján, posztfasizmusnak?
Győzelemnek győzelem, csak nem túl dicsőséges.
Igaz, idén jelentősen szorosabb volt a meccs, mint öt évvel ezelőtt.
A zsidó szervezetek Macron mellett állnak ki. A muszlimok ellen uszító szélsőjobboldal javaslatai óhatatlanul érintik a zsidó közösséget is.
Mindeközben Macron Marseilles-ben próbálta magához édesgetni a baloldali szavazókat.
Jelentősen többen szavaztak szélsőjobbos jelöltekre a katonák, mint a polgárok.
Akárcsak 2017-ben. A Jean-Luc Mélenchon vezette radikális baloldal a harmadik helyre futott be a közvélemény-kutatók esti becslése szerint.
A hatalomhoz közel álló médiák micsoda boszorkánykonyhája kell hozzá, hogy mégis minden a francia identitásról, a veszélyben levő fehér rasszról, a haldokló Köztársaságról, a nagy népességcseréről szóljon…
Charlie és barátja nem hősök, nem is gazemberek. Egyszerűen csak nem akarnak belekeveredni, ezért inkább elfordítják a fejüket. Vajon hová vezethet mindannyiunk sok apró megalkuvása?
Matteo Salvini lemondta a formálódó szélsőjobboldal egységesítéséről szóló szombati találkozót, mert a lengyel kormánypárt, a PiS mégsem akar csatlakozni.