Az elnökválasztás és George Simion veresége után sem nyugodhatnak meg az AUR-ellenesek Romániában. Ahogy a kilencvenes években hatalmas kollektív és személyes tragédiákat átélő Zsil-völgyi bányászokat, úgy most is lenézték a rendszer kárvallottjait. Parászka Boróka erdélyi újságíróval beszélgettünk, a vasárnapi választást értékelve.
A rendőrség nem bírt a rossz munkakörülmények és az emelkedő megélhetési költségek ellen fellázadó munkásokkal, ezért a gazdagok „fehér gárdát” alakítottak, és megkezdték a munkások lemészárlását.
Végül a Wagner visszahívása mellett döntött Jevgenyij Prigozsin zsoldosvezér, miután kora reggel puccsot indított Vlagyimir Putyin hadügyminiszterének leváltása céljából.
Pénteken a rendőrségnek kellett beavatkoznia, hogy megelőzzék a lengyel vállalat sofőrjeivel szembeni erőszakot.
„Attól, hogy a zene eddig nem tudta megváltoztatni a világot, nekünk még kötelességünk törekedni rá, hogy képes legyen.”
Egy éve lázadt fel Belarusz népe a választásokat elcsaló brutális diktátor, Aljekszandr Lukasenka ellen.
Mindig van abban valami szomorú, amikor egy nép, mely mióta világ a világ, a barikádok emeléséhez értett a legjobban, leteszi a fegyvert, és inkább felejteni, mint emlékezni próbál.
A mai korszak nagy újdonsága abban áll, hogy bizonyos sokáig megingathatatlannak tartott elvek, eszmék, évszázados poltikai gyakorlatok válnak lassan idejétmúlttá. A mi céljaink nyilvánvalóak: a lázadási hullám gyakorlati megnyilvánulási formáinak és a kommunizmus megvalósulásának egymáshoz közelítése.
A „haladó fehérgalléros középosztály” jó része magát a par excellence baloldali programot vagy nem tekinti most a fő kérdésnek, vagy nem tartja megvalósíthatónak, vagy egyszerűen nem ért vele egyet. Ez az oka a baloldal visszaesésének.
Miért vált a rabszolgatörvény miatt tüntetéssorozat az ellenzéki pártok PR-kampányává?
