Baloldali pedagógiák: egyenlőség vagy felszabadulás?
A kapitalizmus okozta sebeket nem lehet kizárólag szociális és egyenlőségi eszközökkel orvosolni, ami nem jelenti, hogy ezek ne lennének létfontosságúak.
A kapitalizmus okozta sebeket nem lehet kizárólag szociális és egyenlőségi eszközökkel orvosolni, ami nem jelenti, hogy ezek ne lennének létfontosságúak.
Sinkó Ervin önéletrajzi írásának IX. fejezetét a pedagógus világnap, egyúttal a szerző születésnapja apropóján közöljük.
Amíg nem történik párbeszéden alapuló ismeretátadás, addig a rendszerszintű problémák rejtve maradnak, és a társadalmi egyenlőtlenségek csak tovább növekednek.
Az oktatás nem verseny, nem egy „teljesítendő” dolog. A neoliberális egyetemek fegyelmezésével, büntetésével szembe lehet szállni.
Nem a szegények, elnyomottak felzárkóztatásra, nem valamiféle elitcserére van szükség, hanem e kettősség, az alá-fölérendelt viszonyok megtörésére. Ne alkossuk újra az oktatásban annak a rendszernek a gyakorlatait, ami ellenünk létezik.
A válság teremtette lehetőség most is az elmélkedő munka lehetne, ugyanis ez az egész kizökkent helyzet kicsit arra kényszerít mindannyiunkat, hogy kísérletezzünk, próbálkozzunk, és lazítsunk régi pedagógiai beidegződéseinken.
A válság alkalmat teremt a fennálló rendszer valóságával való szembenézésre, amit pedagógusként nem úszhatunk meg, ha mondani akarunk valamit az ifjaknak.
1891. január 22-én született Antonio Gramsci, a baloldal egyik jelentős teoretikusa. Miért olyan meghatározó szellemi öröksége? Mitől aktuális napjainkra nézve is? Miért kell foglalkoznunk vele?
A kritikai kortárs művészettel foglalkozó tanszék az elmúlt évek alkotásaiból rendez interaktív kiállítást és programsorozatot.
Nem külső segítséget nyújt, hanem közös megismerésre hív fiatalokat, hogy felismerjék a társadalmi egyenlőtlenségeket a minket körülvevő világban.