A Szabadság, ami nincs: Marx és a 19. századi republikanizmus kapcsolata
Mit nyerünk, ha Marxot saját korának vitái kontextusába helyezzük? Mit tanulhatunk így a képviseletiség kortárs válságáról?
Mit nyerünk, ha Marxot saját korának vitái kontextusába helyezzük? Mit tanulhatunk így a képviseletiség kortárs válságáról?
Kantból nem lehet a kapitalizmus ellenlábasát kifaragni. Nem is kell. A baloldal ennek ellenére is rengeteget tanulhat Kanttól. A königsbergi filozófus születésének 300. évfordulóján Losoncz Alpár esszéjét közöljük.
A Kortárs republikanizmus: Politikafilozófiai írások című kötet értékes és egyelőre egyedülálló összefoglalása a republikanizmus magyarországi recepciójának. Éppen ezért nem tekinthetünk el a kötet hiányosságaitól sem.
A mai évforduló alkalmával hangot kell adni azoknak a republikánus demokratáknak, akik 1946-ban az emberi egyenlőségen alapuló társadalomért kívántak fellépni.
Kísérleti tanköztársaság kiépítését jelentették be, a blokádot és követeléseiket továbbra sem adják fel a hallgatók és tanáraik.
Milánó közterén pedig átadták a leleplezett, menekülő diktátor holttestét a nép dühének.
A hatalmi koncentráció révén kialakított függőségi viszonyokban áll a rezsim egész működésének a lényege.
Ahhoz, hogy hatásosan tudjunk ellenállni ennek a rezsimnek: föl kell ismernünk magunkat egymásban. Föl kell ismernünk magunkat egymás sérelmeiben és egymás küzdelmeiben.
Mindennél többet elmond a „patkányforradalom” típusú hazugságokról, hogy az Őszirózsás forradalmat a korabeli konzervatív sajtó is ünnepelte.
Ami a rendszerváltás óta emlékeztethetett valamiféle demokratikus kultúrára, azt mind sárba tiporja a kormányzat, és egy olyan korba nyúlik, melybe főúri önkény uralkodott a nép fölött, mely hatalom idegenkedett mindenféle progressziótól, demokratizmustól, hatalmát és privilégiumait féltve.