Az élelmiszer mint áru
Élelmiszeripar kontra természeti környezet, avagy miért fenntarthatatlan az az élelmiszeripar, ahol az élelmiszer nem több, mint termék.
Élelmiszeripar kontra természeti környezet, avagy miért fenntarthatatlan az az élelmiszeripar, ahol az élelmiszer nem több, mint termék.
Egyszer csináltak volna valami hasznosat, még ha azt is csak kényszerből.
A divatipar évente a globális szén-dioxid-kibocsátás 10%-áért felelős, valamint egy évben mintegy 1,5 trillió liter vizet használ fel.
A boltban járva hallottam egy vásárlót arról beszélni, hogy ha ezt túlélik, máshogy akarnak élni: úgy fogalmazott, hogy „eldolgozta” az életét, kevés ideje volt a barátaira, a szüleire, és többé nem akar így élni.
Alapvetően egy-egy ilyen jelenség után tíz évre lenne szüksége a korallzátonynak, míg kiheveri a történteket – csakhogy most már a pusztító, hőmérséklet-növekedés hatására történő fehéredés évente ismétlődik.
Az internet a világ üveghatású gázkibocsátásának 3,7 százalékát teszi ki, míg a repülés csak a 2,5 százalékát.
A bírálók szerint Tump így akarja a világjárványt kihasználva legalizálni a mérgezőanyagok kibocsátását.
Az új pozícióval járó munkákról, többek között a budapesti tömegközlekedés átalakításáról, a város számára rendelkezésre álló forrásokról és az atlétikai világbajnokságról kérdeztük a Párbeszéd korábbi országgyűlési képviselőjét.
Az autóipar környezetkárosítása ellen tiltakoztak.
Bár a „klímaváltozás arca” jelenleg Ausztrália és a bozóttüzek, nem tudhatjuk, hogy hol és ki lesz a következő. A globális helyzet egyre elkeserítőbb.