A kínai Legfelsőbb Népbíróság betiltotta a heti 72 órás munkarendet
Mostantól ilyen formában nem dolgoztathatják halálra a munkásokat.
Mostantól ilyen formában nem dolgoztathatják halálra a munkásokat.
Kína beruházási kezdeményezésével nem gyarmatosítani akar, hanem a már belső piacán elért gazdasági eredményeivel nemzetközi szintre lépni. Ez pedig másként, mint az eddig elmaradott régiók fejlesztésével, aligha megvalósítható.
A neoliberális rendszerek csődje, minden látszat ellenére, egyre nyilvánvalóbb. Átmeneti korszakban élünk, a kínai gazdaság páratlan fejlődése azt sejteti, hogy a század második fele Kelet-Ázsia gazdasági és pénzügyi hegemóniája felé tolódik.
Sun pusztán „szakmai gyakorlatra” jelentkezett, ám napokon belül felőrölte a munkásnyúzó.
A kínai modellről, az ideológiai buborékokról és a Fudan Egyetemről is beszéltek a Kína vonzásában? című vitaest szereplői.
Kína népesedéspolitikája mögött egykor és ma is gazdasági megfontolások állnak. Ez a politika valójában nem más, mint a munkaerő-kínálat államilag kikényszerített szabályozása… S ebben nem sokban különbözik a magyarországi népességpolitikától.
A kínai modell – amely egy ultrakapitalista, a hétköznapi élet immár minden szegletét a tőke logikájának alávető, digitális diktatúra, egyre vonzóbb a nyugati országok számára.
Az ellenzék nem kerülheti el, hogy koherens véleményt alkosson Kínáról, Orbán „antikommunizmusának” újabb és újabb „leleplezéséből” ugyanis nem lesz politika.
Kína repedező – vagy éppen sosem létezett – közép-európai befolyását figyelembe véve még látványosabb a magyar kormány kitartása Peking mellett, akár éppen a nyugati szövetségi rendszerrel szemben.
A kialakult helyzet gyökerei a brit gyarmati múltban és a mérhetetlen vagyoni egyenlőtlenségekben keresendőek.