Nem beszélhetünk úgy extraprofitról, hogy hallgatunk a bérekről és a vagyoni egyenlőtlenségről
Ha követjük az „extraprofit” útját, olyan társadalmi problémákra bukkanunk, amelyekkel a NER a válság nyomására sem mer foglalkozni.
Ha követjük az „extraprofit” útját, olyan társadalmi problémákra bukkanunk, amelyekkel a NER a válság nyomására sem mer foglalkozni.
Honnan és miért ez a mély vonzódás a korszellemben az összeesküvés-elméletek iránt, és mit árul el mindez a számunkra a társadalmi és politikai valóságról?
A mélyállam nem anomália, nem visszaélés. Ezért marad kitartóan velünk.
Lehet-e úgy bírálni az inváziót, a háborúba átcsapó beállítottság aspektusait, hogy közben ne zuhanjunk bele a ruszofóbia vermébe?
A rendszerkritikus forradalmi és baloldali szavakról elsőre mindenki az osztály, a tőke, a kizsákmányolás, a proletariátus fogalmaira asszociál. Kiss Viktor könyve azonban az ellenkultúra, a hasadás, az autonomizmus fogalmait használja egy baloldali forradalmi projekt felvázolásához.
Gyenge-e és miért gyenge a posztmodern kapitalizmus? Posztmodern-e egyáltalán? Miben reménykedhet a forradalmi baloldal? Többek közt ezekre a kérdésekre kerestünk választ a Kiss Viktorral készült interjúnkban.
Csak valami hideg fény, a csupasz szó pislákolása marad, a visszavonulás a szótlan gesztusokba.
Az ébredő nacionalizmus és a nemzetközi kapitalizmus szította globális gazdasági válság miatt egyre fontosabb és relevánsabb Rosa Luxemburg szocialista hagyatéka.
Előbb a kapitalista fejlődést figyeltük meg, majd a munkások küzdelmét. Ez hiba. Arra van szükségünk, hogy visszatérjünk az alapokhoz, az alapot pedig a munkásosztály küzdelmei jelentik.
Az iparilag előállított áru a kapitalizmusban minden, csak nem szűkös, csakis a pénz felől tekintve számít valami szűkösnek, annak értelmében, hogy ki fizetőképes (és ki nem), vagyis nem természeténél fogva adott.