Mi a baj a piacgazdasággal? II.: Piac és igazságosság
Önmagában az, hogy a piac hatékonyan osztja el a javakat, nem érv mellette; ez csak akkor releváns, ha a piaci elosztás egyúttal igazságos is.
Önmagában az, hogy a piac hatékonyan osztja el a javakat, nem érv mellette; ez csak akkor releváns, ha a piaci elosztás egyúttal igazságos is.
Olyan rendszerre van szükségünk, melyben a Föld lakosainak széles tömegei együttműködve dolgoznak azon, hogy a kapitalizmus tombolásának nyomán bekövetkező társadalmi és környezeti katasztrófának minél kevesebb áldozata legyen az elkövetkezendő évtizedekben.
Minden új technológia legalább ugyanannyi problémát generál, amennyit megold. A kérdés az, hogy meg tudja-e azt zabolázni az emberiség.
Szinte már itt az az idő, amikor az egyéni szintű kizsákmányolások kollektíve felismerhetővé összegződhetnek, az ellenük való harc pedig így társadalmi hatóerővé válhat.
Egy borotvamárka profitorientált harcáról a nem létező mérgező maszkulinitás ellen.
Túl sok hulladékot termelnek a gyártók.
Ez tisztán látszik a privát bankok és alapkezelők számláiról készített legújabb elemzésből is.
Akármi lesz is, mozgalmas, küzdelmes idők előtt állunk, melyben a baloldaliak végre kiléphetnek a hosszan tartó depresszió állapotából…
Lehet, hogy ebben a rendszerben nincs jobb opció – azonban opció egyáltalán?
A valódi magyar baloldalnak ki kell találnia, hogy miként lehet horizontális szerkezetű, uralom nélküli, a végsőkig toleráns intézményeket a világra hozni, amelyeknek ugyanakkor van intézményi memóriájuk, képesek hagyományt és történetet költeni és rögzíteni, amelyben a barátság egyenlősége uralkodik.