El kell-e fogadja a demokratikus baloldal, hogy olyan mértékben beszűkült a nemzetállamok mozgástere, hogy nincs másra lehetőség, mint az utóbbi évtizedek neoliberális gazdaságpolitikájára? Ezt az alapvető kérdést teszi fel Bill Mitchell és Thomas Fazi 2017-es könyve.
2012 óta a magyar nyugdíjak kétharmadának a reálértéke folyamatos csökkenést mutat.
Bizonyosan vannak, akik jobban élnek, mint egy, kettő, öt, vagy tíz évvel ezelőtt. De ne csodálkozzunk, ha a társadalom nagyjából kétharmada nem érzi úgy, hogy jobbá vált volna az anyagi, pénzügyi helyzete. Nem vált.
De a cégek jól járnak.
Legjobban az élelmiszerek és az üzemanyag ára emelkedett, 8 éve nem látott ütemben.
De egyelőre tárgyalásos úton rendeznék a helyzetet.
Mi meg majd fűthetünk parkettával.
Eközben a 2020-as infláció 3,4 százalék körül lesz, így a nyugdíjasok nemhogy nem érzik majd az emelést, de még hitelezniük is kell az államnak.
Nagyon klasszikus, tradicionálisan megírt konvergenciaprogram, több bizonytalansággal, mint amennyit hajlandó elismerni – mondta Büttl Ferenc közgazdász az új konvergenciaprogramról.
Válasz Pogátsa Zoltánnak.