Mi a közös a Rubik-kockában és a fenntartható fejlődésben?
Miért nem teljesül a környezetvédelemnek az az évtizedes ígérete, hogy lehetséges gazdasági növekedés a környezeti terhelés növelése nélkül?
Miért nem teljesül a környezetvédelemnek az az évtizedes ígérete, hogy lehetséges gazdasági növekedés a környezeti terhelés növelése nélkül?
Ahhoz, hogy valóban tiszta energiáról beszélhessünk, melynek termelése nem jár környezeti és társadalmi károkkal, igencsak oda kell figyelni a termelés módjára és annak kollaterális veszélyeire – és ez az, amiről gyakran elfeledkeznek az építtetők.
Fel kell adni annak a gazdaságfejlesztési modellnek a dominanciáját, amely a kilábalást a külföldi tőke idevonzása és a globális termelési lánc egy-egy eleméhez kapcsolódó részmunkát végző üzemek létesítésében látta.
„Nehéz felállni és a kezünkbe venni az irányítást, de ha egyszer valaki elkezdi, sokkal többet tanulhat az életről, többet is, mint bármilyen iskolában.”
Az ENSZ-főtitkár és a civilek szerint is édeskevés az, amit el sikerült érni a konferencián.
A felső osztály által uralt hegemón diskurzus elhitette a választókkal, hogy a kapitalizmus megváltoztathatatlan. Pedig teljesen világos, hogy a kapitalizmus drámai végjátékának vagyunk tanúi.
Három kulcsfontosságú javaslat az európai, országos és regionális döntéshozóknak: hogyan kellene virágzó és fenntartható társadalmat létrehozni?
A magyar gazdasági modell jelentős részben a német autógyárak hazai leánycégein alapszik. A kérdés csak az, hogy meddig?
Hogyan lehet a globális felmelegedés tényével szembenézni?
Hosszú távon az egészségünket is tönkreteheti, de sokat segít, ha legalább a saját környezetünkben teszünk valamit a környezetünkért.