Ahhoz, hogy a nők kollektíven képesek legyenek az őket ért rendszerszintű elnyomás ellen fellépni, mindenekelőtt arra van szükség, hogy ráébredjenek, az egyéni negatív tapasztalataikkal nincsenek egyedül.
Az ellenzéki pártok azonban ezt úgy tűnik nem értik, ezért a nők társadalmi hátrányai mellett és helyett inkább párttársaik érdemeit emlegetik nőnapi köszöntőjükben.
A tiltakozások célja, hogy a konkrét követelések mellett rámutassanak a nőket hátrányosan érintő rendszerszintű jelenségekre, azok strukturális okaira és politikai természetükre.
„A busz védi a nők jogait, de felhívja a figyelmet a radikális feministák szupremáciájára, amely megtöri az egyenlőséget” – állítják a szervezők.
Biedroń a kormányzó PiS és az ellenzék pártpolitikai csatározásában megosztott lengyel társadalom „újraegyesítésének” igényével lép fel.
A demográfiai válság megoldását a magyar nőktől várják, ezért is ígérte a miniszterelnök a választás után, hogy átfogó megállapodást akar kötni a magyar nőkkel. A kormányzat kritikusai „a választás szabadságának” követelésével érvelnek. Lássuk e megközelítés korlátait és alternatíváit!
Egy borotvamárka profitorientált harcáról a nem létező mérgező maszkulinitás ellen.
Több városban is tízezrek vonultak utcára, hogy felhívják a figyelmet a nemek közötti egyenlőtlenségre.
Bizonyos feminista eszmék komoly hozadékkal járnak a neoliberalizmus számára, amely cserébe később a feminizmus álarcát (is) felhasználva építi saját rendszerét.
Egyre magányosabbak vagyunk, egyre alkoholistábbak, egyre több erőszak ér minket, egyre jobban félünk, egyre betegebbek vagyunk, egyre többet dolgozunk… Így érthető módon egyre inkább ragaszkodunk a családhoz.