Mi köze Louis Armstrongnak a hidegháború kulturális-ideológiai hadviseléséhez? Recenzió a Háttérzene államcsínyhez című filmről.
Eddig végig tagadták a nyugati sajtó és politikusok azt, amit a New York Times cikke múlt héten meggyőzően bizonyított: az ukrajnai háború bizony amerikai-orosz proxyháború.
A CIA titkos hadműveletének célja a Fidel Castro vezette kubai kormány megdöntése volt.
„Nem olimpiát akarunk, hanem forradalmat” – skandálták az olimpia megrendezésének óriási költségei ellen békésen tüntető diákok Mexikóvárosban, mielőtt a rendőrség százukkal végzett volna.
Kissinger, aki a náci üldöztetés elől menekült az Egyesült Államokba, szeret úgy tekinteni magára, mint a birodalmi béke, a kegyetlen Pax Americana megvalósítójára.
A rendészeti szervek „alkalmatlanságról, rosszhiszeműségről vagy rosszindulatról” tettek tanúbizonyságot Brazília baloldali elnöke szerint.
A techcégek és a nemzetbiztonság közötti határvonal mindinkább elmosódik.
A jelenlegi iráni tiltakozásokat nem lehet csak úgy elfojtani.
Volt és jelenlegi CIA-sok szerint teljesen elszámolta magát az ügynökség az invázió elején, és már azt tervezték, hogy a kijevi kapituláció után hogyan nyújtsanak fedett támogatást egy esetleges fegyveres felkelésnek az orosz csapatok ellen.
Bárki is volt a szivárogtató, ünnepelni kellene, nem elítélni.
