A becstelenség napja
A kitörési kísérletet bármilyen értelemben kapcsolatba hozni bárkinek a becsületével, olyan arcpirító hazugság, hogy az ember nem is tudja eldönteni, felháborodjon-e rajta vagy nevessen.
A kitörési kísérletet bármilyen értelemben kapcsolatba hozni bárkinek a becsületével, olyan arcpirító hazugság, hogy az ember nem is tudja eldönteni, felháborodjon-e rajta vagy nevessen.
Azokra, akik a kitörésre úgy emlékeznek mint a magyar történelem hősies részét képző bátor cselekedetre, nem nagyon lehet mást mondani, mint hogy buták.
Ahogy normálissá válik a náci masírozás a budai hegyekben, úgy válnak normálissá az 1944-45-ös eseményeket illetően a szélsőjobboldali narratívák is a közbeszédben.
A kerületek elhatárolódnak a „becsület napjától”, inkább mindazokra emlékeznek, akik áldozatul estek a háború pusztításának.
Bíróság helyezte hatályon kívül a rendőrség egyik tiltó határozatát.
A területet is lefoglalták hozzá.
Átfogóan elemzik az 1944-45-ös hadihelyzetet is.
Azzal, hogy a média nem ad hírt a szélsőjobb szervezkedéséről, valójában az ellene való társadalmi reakciót is ellehetetleníti – ami Budapest ostromának 75. évfordulója kapcsán szégyen.
Egy pesti rakparton horgonyzó dunai hajón tartották meg Európa legszélsőségesebb, újnáci szervezetei az idei „Becsület napja” rendezvényeit február 9-én, miután azokat a rendőrség közterületen betiltotta. A „jószívű” cég, amely beengedte őket, tulajdonosai révén erősen kötődik a Fidesz gazdasági hátországához.
Az antifasiszta cselekvés a mai helyzetben magától értetődő erkölcsi kötelesség, de nem állhatunk meg a bozótban SS-egyenruhát öltő félőrültek elleni fellépésnel, amikor az övékével rokon eredetű eszmék hirdetői a kezükben tartják az államhatalmat.