Miért hibáztatjuk az áldozatot?
Ha a hagyományos nemi elvárások és egyenlőtlenségek ennyire károsak mindkét nemre nézve, hogyan lehet az áldozathibáztatás továbbra is ennyire elterjedt, és miért olyan nehéz ezen változtatni?
Ha a hagyományos nemi elvárások és egyenlőtlenségek ennyire károsak mindkét nemre nézve, hogyan lehet az áldozathibáztatás továbbra is ennyire elterjedt, és miért olyan nehéz ezen változtatni?
A nők lakhatási problémái nagyon szorosan összefonódnak a bántalmazással és a nők elleni erőszakkal. A nehézségeiket fokozza a gazdasági kiszolgáltatottságuk is.
A Facebook-posztban megtámadott Parászka Boróka válaszul felhívta a figyelmet a kolléganőit érő hasonló fenyegetésekre és az erőszak elfogadhatatlanságára.
Nem a februári volt az első alkalom, az egyik érintettet az elmúlt hónapokban többször fújták le paprika spray-vel és használtak vele szemben elektromos sokkolót.
Azért beszél most arcát és nevét is felvállalva, hogy ezzel más, abúzúst átélt áldozatokat arra bátorítson: ne hallgassanak a velük szemben elkövetett visszaélésekről.
Borzasztó volt február első hete a családon belüli erőszakos eseteket tekintve.
Az elkövető elismerte a bűncselekményt.
A meggyilkolt nő kisebbik gyermekének édesapjával négy évig élt együtt, ám decemberben szaíktottak egymással.
A nyílt, verbális abúzussal, amely kifejezetten egy társadalmi csoportot céloz, újabb mélységekbe süllyedt a közbeszéd színvonala.
Azért olyan csábító az elkövető oldalára állni, mivel ő csupán azt kéri a kívülállótól, hogy az ne tegyen semmit – tehát maradjon semleges.