Becslések szerint 2-3 millió ember érintett a lakhatási szegénység valamilyen formájában ma Magyarországon. A megfizethetetlen lakásárak és az emelkedő bérleti díjak miatt sokan rossz állapotú ingatlanokban, energiaszegénységben, túlzsúfolt együttélésekben kényszerülnek lakni. Mire van szükségük a lakhatási nehézségekkel küzdő nőknek?
Miért éppen a nők lakhatásával foglalkozik e kiadvány? Elsősorban azért, mert a bizonytalan lakhatási és életkörülmények gyakran súlyosbítják a párkapcsolati erőszakot, melynek döntő többségét nők szenvedik el, egyúttal megnehezítik a bántalmazottak menekülését is. Az erőszak az idő múlásával egyre súlyosabbá válhat, a menekülés azonban sok esetben a lakhatás elvesztésével jár.
A munkaerőpiaci szegregáció és a gyermekekről, idősebb rokonokról gondoskodás terhe lehetetlenné teszi az alacsonyabb osztályhelyzetű, egyedülálló nők számára az önálló, stabil lakhatás anyagai feltételeinek megteremtését.
Ezért gyakori, hogy a párkapcsolati erőszakot elszenvedett nők csak úgy tudnak kikerülni a lakhatási krízishelyzetből, ha visszamennek bántalmazó partnerükhöz.
A lakhatási krízishelyzetben lévő embereknek ideiglenes szállást nyújtó magyarországi intézmények és szolgáltatások hatalmas túljelentkezéssel küzdenek, az ellátórendszerből pedig nehéz kikerülni, a megfizethető, hosszútávú lakhatási lehetőségek hiánya miatt. Ráadásul kevés olyan intézmény van, amely speciális szükségletekkel rendelkező célcsoportként tekint a nőkre, és érdemben tud is reagálni ezekre a szükségletekre. Pedig az ideiglenes lakhatásból való továbblépésnek valójában ez is elengedhetetlen feltétele.
Ennek a szövegnek az eredeti változata az Új Egyenlőség oldalán jelent meg.
Az Új Egyenlőség rendszeresen közöl olyan társadalom-, politika-, gazdaságelméleti írásokat, amelyek hasznos szempontokat, kereteket nyújtanak a közéleti gondolkodáshoz, vitákhoz. A lap öndefiníciója szerint „a gazdasági demokrácia alapértékeit – egyenlőség, szabadság, igazságosság és szolidaritás – képviseli”. A Mérce – az Új Egyenlőség szerkesztőivel egyeztetve, olykor szerkesztve – rendszeresen közli újra a magazin szövegeit.
Női célcsoportok szükségletei
A biztonság és a traumafeldolgozás lehetősége elengedhetetlen a nők elleni erőszak áldozatai, valamint a prostitúciós iparból menekülő nők számára. A lakhatási krízisbe került nők helyzete általában összefügg az általuk elszenvedett párkapcsolati, háztartáson vagy családon belüli erőszakkal. Ezért a nők számára kialakított lakhatási programok során az egyik legfontosabb szempont, hogy az áldozatok szükségleteit is figyelembe kell venni és reagálni kell rájuk.
A zaklatás általában nem ér véget a bántalmazó partnerrel való kapcsolat megszakításával. Ezért a krízishelyzetből menekülő nők számára elengedhetetlen egy olyan biztonságos tér, ahol megvédik őket a bántalmazójuktól.
A prostitúciós iparból menekülő nők esetében szintén nagyon fontos, hogy korábbi futtatóik ne találhassanak rájuk.
A bántalmazott nőknél traumatünetek jelentkeznek, poszttraumás stressz zavar alakul ki. Ezért nagyon fontos, hogy elérhető legyen olyan szakemberek által biztosított terápiás segítség, akiknek speciális tudásuk van a nők elleni erőszakról és az áldozatok szükségleteiről; valamint, hogy közösségi együttélés esetén a közösség is fel legyen készülve ilyen helyzetek kezelésére.
A menekülés a bántalmazó partnertől szükségessé tehet jogi segítséget is. Az áldozatokat sok esetben a bíróságon is képviselni kell az ellenük elkövetett bűncselekmények, és gyakran a közös gyermek elhelyezésének ügyeiben is.
A lakhatási krízishelyzetbe kerülő nőknek a legtöbb esetben gyermekük is van. A nőket célzó lakhatási programokat ezért célszerű úgy kialakítani, hogy lehetőségük legyen gyermekeikkel együtt igénybe venniük ezeket.
Ez magában foglalja a terek fizikai adottságainak ilyen módon való megtervezését, illetve az elérhető támogatásokról való gondoskodást is. Fontos a hatóságilag elfogadott lakhatási forma biztosítása, hiszen a lakhatási helyzet biztonsága összefügghet a gyermek(ek) felügyeleti jogának visszaszerzésével. Szükséges lehet a gyermekfelügyeletben nyújtott támogatás is, akár a szervezet, akár az együttélő közösség részéről.
Az alacsony küszöbű vagy támogatott lakhatási formák esetében fel kell készülni közvetlen anyagi támogatási igények megjelenésére. Előfordulhat, hogy a súlyosan bántalmazott nők a traumafeldolgozás időszakában még nem tudnak dolgozni, az alacsony képzettségű, gyermekes nők pedig jellemzően csak nagyon rosszul fizető állásokban tudnak elhelyezkedni. Gyakori továbbá, hogy az elhelyezést nyújtó programokba bekerülő ügyfelek jelentős mértékű adósságokkal rendelkeznek.
A munkavállalással kapcsolatos nehézségek miatt szükség van arra, hogy a nőket célzó lakhatási programok a jövedelemszerzést is segítsék, különös tekintettel az egyedülálló anyák rugalmas munkavégzés iránti igényeire.
Továbbá olyan díjkonstrukciókat kell kialakítani, amelyek lehetővé teszik az ügyfelek számára, hogy jövedelmi helyzetükhöz mérten fizethessenek a lakhatásukért.
A szociális ellátórendszer lakhatási intézményei
A magyar szociális ellátórendszer háromféle ideiglenes elhelyezést-lakhatást nyújtó intézményével foglalkozik a kiadvány.
Az éjjeli menedékhelyek hajléktalan emberek számára biztosítanak éjszakai szállást. Ezek közül több olyan intézmény is létezik, amely kifejezetten nőket céloz. Ügyfeleik többsége erőszak áldozata, az intézmények azonban nem tudnak érdemi segítséget nyújtani a traumafeldolgozásban, hiszen hiányoznak mind a megfelelő szakemberek, mind az erre alkalmas, privát terek. Ráadásul nappal az utcán sokszor újabb és újabb erőszaknak vannak kitéve a nők. További probléma, hogy ezek az intézmények nem tudnak rendeltetésük szerint, megfelelően működni, ugyanis ügyfeleik közül sokan tartósan ott élnek. Ennek oka, hogy csak nagyon alacsony arányban tudják továbbléptetni az ügyfeleket más lakhatási formákba.
A családok átmeneti otthonai és az anyaotthonok hasonló nehézségekkel küzdenek. Ezek az intézmények lakhatási krízishelyzetbe került családoknak biztosítanak ideiglenes lakhatási lehetőséget. Gyakori azonban, hogy lakóik a rendelkezésükre álló idő alatt nem tudnak olyan megélhetési körülményeket felépíteni, amely a piaci lakhatás kifizetéséhez szükséges lenne. Kizárólag gyereket nevelő nők vehetik igénybe ezeket az intézményeket, akik gyakran csak anyaként kapnak szolgáltatásokat. Saját szükségleteik így kevésbé tudnak megjelenni, pedig többségük ez esetben is bántalmazott. Az intézmények működését finanszírozandó állami támogatás csak az intézmény mindennapos működésének alapfeltételeit tudja fedezni, ezért a terápiás segítség biztosítására általában már nincsen kapacitásuk.
A kifejezetten nők számára létrehozott krízisotthonok és a titkos menedékházak egyedülálló nőket is fogadnak, ám gyakori, hogy gyermekeikkel együtt érkeznek az ügyfelek. Itthon jelenleg tizenhat krízisotthon és két titkos menedékház működik. Az előbbiben hat hétig, utóbbiban nyolc hónapig lehet maradni, az intézmények külső férőhelyei, félutasházai pedig legfeljebb öt évig kínálnak lakhatási lehetőséget. A szexuális célú emberkereskedelem áldozatai számára jelenleg két átmeneti szállás elérhető. Ezek az intézmények kifejezetten a célcsoport szükségleteire reagálnak: elérhető pszichológus és jogász is.
Az elhelyezési protokoll része, hogy a nők korábbi lakóhelyüktől távol levő krízisotthonokba kerülnek, hogy a bántalmazó partner ne találja meg őket. Ez azonban akadályt is jelenthet, hiszen lakókörnyezetüket és kapcsolataikat teljesen hátra kell hagyniuk.
Szintén biztonsági okok indokolják, hogy az áldozatok nem térhetnek vissza ugyanabba az intézménybe, miután visszamentek bántalmazó partnerükhöz, azonban ez azt jelenti, hogy ha később elmenekülnek, ismét új életet kell kezdeniük. Problémát jelent, hogy ezekben az intézményekben összesen körülbelül 200 férőhely eshet összesen körülbelül 200 000 bántalmazott nőre. Ráadásul ezen intézmények esetében is nagyon ritka, hogy a nők a szolgáltatás idejének leteltével meg tudják oldani hosszútávú, önálló lakhatásukat.
A szociális munkával támogatott lakhatás
Szociális munkával támogatott, megfizethető lakhatási formák jelenthetnének reális kiutat a szociális ellátórendszerből. Ennek is többféle formája van, a következő jellemzők azonban általánosnak tekinthetők az ilyen programokra nézve: nem intézményben, hanem lakásban kerülnek elhelyezésre az ügyfelek, akiket intenzív szociális munkával támogat az adott szervezet az önálló lakhatás, önálló életvitel megvalósításában. A szervezet továbbá kiléptető lakások fenntartásán keresztül, vagy önkormányzatokkal együttműködve biztosíthat továbblépési lehetőségeket a teljesen önálló lakhatás felé.
Ez a lakhatási forma tehát átmenetet biztosít az ellátórendszer és a teljesen önálló lakhatás között, bizonyos nőknek azonban hosszútávon is szükségük lehet a szociális munkával való támogatásra, pszichés vagy egészségügyi állapotuk miatt.
A szociális munkával támogatott lakhatás előnyei közé tartozik, hogy e lakások sokkal megnyugtatóbb és stabilabb lakóteret kínálnak a programba bekerülő nők számára, mint az intézmények.
Amellett, hogy biztonságos, az önálló lakhatás segíti a bántalmazott nőket autonómiájuk visszaszerzésében is.
E programok gyakran lehetőséget kínálnak arra is, hogy több támogatott nő együtt éljen, lakóközösséget alkosson. Ez nemcsak a háztartási, gondoskodási terhek megosztását teszi lehetővé az ügyfelek számára, hanem egy új szociális hálót is biztosít nekik. A legsúlyosabb korlát ugyanakkor, hogy e programok igen költségigényesek, hiszen a lakások mellett a szociális munkások bérét is biztosítani kell. Az ilyen jellegű ellátási formák esetében pedig általában alacsonyabb az ellátottak után járó állami támogatás, mint az intézményi elhelyezésnél.
A szociális munkával támogatott lakhatás megközelítése lehet az „elsőként lakhatást” szemlélet, melyet itthon az Utcáról Lakásba Egyesület követ, külföldön pedig igen elterjedt a nőket célzó programok körében. Ez azt jelenti, hogy a lakhatási krízisbe került ügyfeleknek az intézményi elhelyezés lépcsőfoka nélkül biztosítanak önálló lakhatást, szociális munkával és egyéb szolgáltatásokkal kiegészítve. Ez a megközelítés olyan nők esetében követendő, akiknek nincs szükségük az intézmények által biztosított nagyfokú fizikai védelemre.
Az önálló lakhatás lehetőségei: önkormányzati bérlakások
Az önkormányzati bérlakások rendeltetésük szerint egy stabil és megfizethető lakhatási formát kínálnak. Ez azonban egyre kevésbé tud a gyakorlatban megvalósulni, hiszen az utóbbi években rohamosan csökken az elérhető lakások száma, a jelenlegi kormány pedig nem érdekelt e folyamat visszafordításában.
Ráadásul nincsen egységes önkormányzati lakáspolitika, minden önkormányzat más feltételek mellett, más szempontok szerint adja ki lakásait, és előfordul, hogy valójában nem az arra leginkább rászorulóknak. A női ügyfelek kiemelt, sérülékeny célcsoportként kezelése pedig a legtöbb esetben nem valósul meg. Előfordul, hogy az erőszakos partner viselkedése miatt felmondják egy család bérleti szerződését, ez azonban nem érdemi megoldás, hiszen a nőknek ebben az esetben a bántalmazójukkal együtt kell új lakhatási megoldást keresniük. A megoldás az lehetne, ha a bántalmazó helyzetet felismerve lehetőséget adnának a bántalmazott félnek a lakásban maradásra.
Általánosságban elmondható, hogy a legtöbb magyar önkormányzatnál nem alkalmaznak jó gyakorlatokat az önkormányzati bérlakásokból való kilakoltatások megelőzésére.
Fontos lenne, hogy az önkormányzati lakások kilépési lehetőséget nyújtsanak a szociális ellátórendszerből. Erre már léteznek jó gyakorlatok néhány önkormányzatnál. Ilyen például a bérlakások működtetése CSÁO-kiléptetőlakásként, valamint a LÉLEK-program is, amely során hajléktalan emberek először intézményi ellátásban részesülnek, majd segítséget kapnak az önálló lakhatás megvalósításában, utolsó lépcsőfokként pedig önkormányzati lakásba költözhetnek. E program nem kizárólag a nőket célozza, de érdemes lenne kiterjeszteni kifejezetten női célcsoportokra is.
Az önkormányzati bérlakásállomány bővítésére több eszköz is rendelkezésére állhat egy önkormányzatnak. A meglévő forrásokon túl pályázati összegek fedezhetik az új lakások építésének, vagy az üresen álló, rossz állapotban lévő épületek felújításának költségeit. Piaci vásárlás során pedig az önkormányzatok sokszor elővásárlási jogot élveznek. A lakáskiadások során fontos lenne előnyben részesíteni a nőket, bizonyos pályázatokat például sérülékeny női célcsoportok számára kiírni.
Az önkormányzatok érzékenységének növelése kulcsfontosságú, különösen a családon belüli erőszak okozta helyzetek tekintetében. Ilyen módon információval és jogsegéllyel be tudnának avatkozni, illetve a bántalmazó partner távoltartására összpontosítanának az egész család kiköltöztetése helyett.
Az elhelyezés nélküli kilakoltatás gyakorlatának megszüntetése szintén sarkalatos intézkedés lenne, ez megelőzné az anyák gyermekeiktől való elszakítását is.
Egyéb utak a megfizethető lakhatás biztosítása felé
A lakásügynökségek létrehozása jó eszköz a megfizethető bérlakásállomány bővítésére, az utóbbi években több önkormányzat is felismerte ezt. Az önkormányzati ügynökségek magántulajdonosok lakásait bérlik nyomott áron, és adják ki saját ügyfélkörüknek. Ez esetben olyan nők jelenthetnek jó célcsoportot, akik saját keresettel rendelkeznek, de a piaci lakásárakat nem tudják megfizetni ebből a keresetből.
Több önkormányzatnál folyamatban van lakástársaságok kidolgozása is. E lakástársaságok tulajdonképpen nonprofit cégek, amelyek nagyszámú lakást kezelnek az államtól vagy az önkormányzattól kapott támogatás segítségével, a lakásokat pedig a támogató által kijelölt csoportoknak adják ki.
Az angolszász országokban például ez egy igen elterjedt forma a női célcsoportok hosszútávú lakhatásának biztosítására. Azok számára ideális e konstrukció, akiknek a piaci lakbérárak fedezése nehézséget okozna, de az önkormányzati lakások bérleti díjainál magasabb díjakat is tudnának fizetni. Ilyen, köztes lakbérszintek szinte egyáltalán nincsenek jelenleg Magyarországon, pedig sokak számára megoldást jelenthetnének lakhatási helyzetük stabilizálásában.
A közösségi lakhatási megoldások női célcsoportok számára rendkívül ideálisak, hiszen lehetővé teszik a gondoskodási és háztartási munkák megosztását, valamint a szociális háló visszaépítését is. Mindemellett megfizethetőségi szempontból is igen előnyösek lehetnek, ami viszont a közösségi lakhatás konkrét konkrét formájától is függ.
A bérlői lakásszövetkezetek például ilyen szempontból kifejezetten ideálisak, hiszen alkalmasak a hosszútávú, megfizethető lakhatás biztosítására. Hivatalosan vagy szervezeti formában jelenleg kevés ilyen együttélés létezik Magyarországon, de az elmúlt években sok ilyen irányú törekvés kezdődött. A Periféria Központ bérlői lakásszövetkezetekkel foglalkozó kiadványa részletesen bemutatja e lakhatási modellt.
A Nők és lakhatás alapos elemzését tartalmazza a magyarországi lakhatási helyzetnek a nők szempontjából, valamint fontos gyakorlati teendőkre hívja fel a figyelmet, melyek megvalósítása elengedhetetlen lakhatási krízishelyzetük megoldásához. E feladatokat, javaslatokat a magyar önkormányzatok helyzetének alapos ismeretében fogalmazzák meg a szerzők, megvalósíthatóságuk tehát abszolút reális.
Az általános következtetés, hogy a nők számára elérhető lakhatási lehetőségek jelentős bővítésre szorulnak, különös tekintettel a hosszútávú, önálló, megfizethető lakhatási formákra.
Ezenfelül kulcsfontosságú lenne a létező intézmények és lehetőségek összekapcsolására való törekvés – például nők elleni erőszakkal foglalkozó szervezetek és lakhatási programok között –, hogy az egyes szervezetekhez forduló nőknek tényleges továbblépési lehetőségeik legyenek. Ezen a téren már elindultak előremutató kezdeményezések, például Budapest Ferencváros önkormányzata részéről, mely remélhetőleg követendő példaként szolgál más önkormányzatok számára is.
