A spanyol választást a szocialisták nyerték, a jobboldal feljött, de nem tud többséget szerezni
Az április óta tartó patthelyzeten akartak változtatni a spanyol szavazók, úgy tűnik nem sikerült.
Az április óta tartó patthelyzeten akartak változtatni a spanyol szavazók, úgy tűnik nem sikerült.
Luiz Inácio Lula da Silva egy legfelsőbb bírósági döntés miatt került szabadlábra, de nem biztos, hogy ez így is maradhat.
Amikor 1956 kapcsán lassan ott tartunk, hogy restaurációs ellenforradalom volt, ideje feleveníteni, hogy hogyan nézett ki az, amikor a dolgozó nép nem névleg, hanem gyakorlatilag birtokolta a hatalmat a szovjet katonai hatalommal szemben is, és majdnem megtette Kodály Zoltánt államfőnek. Pedig megtörtént, és így történt, csak ezt a részét a történelemnek kiradírozták azok, akik rettegnek tőle.
A Mérce kelet-európai baloldali médiatalálkozót szervez, melyre a Gdańsk-Kisinyov-Szarajevó háromszögben balos médiákat szervező, író kollégákat hívtunk meg, akik a mieinkhez hasonló problémákkal szembesülnek.
Parázs vita alakult ki az amerikai baloldalon a „professzionális-menedzseri osztály” politikai hovatartozásáról. Lehetnek-e társak a baloldali populizmusban, vagy mindig a saját érdekeiket fogják követni? És mit jelent(het) ez a fogalom a magyar politikai palettán, miközben az értelmiségi munkák is elveszítik maradék függetlenségüket?
Uruguayban is október 27-én szavaznak, itt is a baloldal áll nyerésre, de nekik nem lesz sétagalopp.
Az általuk képviselt hagyományt éppen úgy lehet csak tovább vinni, ahogy ők tették: az élet-halál kérdésekkel való szembenézés komolyságával, kompromisszum nélkül és elkötelezetten. Gyakran könnyekkel. Másképpen nem lehet. Minél hamarabb jövünk erre rá, annál hamarabb kezdődik el a változás.
Helyszíni sajtóbeszámolók szerint a diktátor holttestének átszállítását ellenző tiltakozók jelentek meg a temető közelében, egyebek mellett „Franco él” feliratú transzparenssel és francóista zászlókkal.
Veretes publicisztikát jelentetett meg erről az Independentben.
Egy társadalom az emberek túlnyomó többségének szemében annyit ér, amennyit életszínvonalban, életminőségben, szociális és közbiztonságban nyújt.