Az előrejelzéseknek megfelelően elég nagy arányú előretörést ért el a baloldali Sinn Féin a szombati ír választásokon. Az ország törvényhozásának alsó kamaráját, a Dáilt megválasztó szombati voksolás a két eddigi nagy párt, a jobbközép Fina Gael (ejtsd: fine gél), és Fianna Fáil (ejtsd: fína fójl) hegemóniájának megtörését látszik mutatni.
A máris publikált exit pollok szerint ugyanis mind a Fianna, mind a Fina Gael, mind pedig a szocialista-zöld Sinn Féin a szavazatok 22%-át szerezhette meg. Így közel biztossá vált, hogy az eddig kormányzó Leo Varadkar nem folytathatja majd miniszterelnökként – azaz Taosieachként (ejtsd: tísakh) a zöld szigeten.
Az Irish Times azt írta, az IPSOS / MRBI által az ír köztelevíziónak készített exit poll azt mutatja, hogy az eddig kisebbségben kormányzó Fina Gael 22.4%-ot, a Sinn Féin 22.3%-ot, a Fianna Fáil pedig 22.2%-ot szerzett. Ez természetesen a választási rendszer miatt, amely az FG-t és az FF-et favorizálja, nem jelenti azt, hogy a Dáilban mindhárom pár azonos számú képviselőt kaphat.
Viszont az elemzések szerint teljesen bizonyos, hogy egyedül egyik erő sem tud majd kormányt alakítani, így vagy külső támogatásos, vagy pedig koalíciós szerződést kell kötnie a három legerősebb párt közül kettőnek.
Míg az eredmények Leo Varadkar FG pártjának komoly csökkenést, a nagy ellenzéki FF-nek pedig szerényebb eredményt mutatnak. Sinn Féin Mary Lou MacDonald miniszterelnök-jelöltségével messze a párt legjobb eredményét érte el, mióta az IRA politikai szárnyából hagyományos párttá alakultak vissza.
Hogyan tovább, tőkés mintaállam? Az ír választásról előzetesen készített elemzésünket itt olvashatják.
Michéal Martin, a Fianna Fáil párt vezetője azonban a választás előtt többször kategorikusan kizárta, hogy akár Varadkarékkal, akár a Sinn Féinnel koalíciós szövetségre lépjen pártja. Leo Varadkar viszont azt közölte, a Sinn Féinnel pártja már csak történelmi okok miatt sem fog együttműködni, de nyitott egy megegyezésre a Fianna Fáil képviselőivel.
Az ír államiság 1920-as, részleges brit igazgatás alatt álló rendszere (Free State) az eredetileg az ír függetlenségért harcoló Sinn Féin mozgalmat a háttérbe szorította, és az onnan kiváló mérsékelt nacionalista erők Éamonn De Valera vezetésével alakították meg a Fianna Fáilt. Míg a következő évtizedekben a Sinn Féin az IRA britek elleni fel-fellángoló fegyveres küzdelmét támogatta, addig De Valera pártja a független Írország hegemón erejévé nőtte ki magát.
A múlt választásain a Fianna Fáil általában a mérsékelt, ír önrendelkezést támogató nagypolgárság jobbközép pártjával, a Fina Gael-el mérkőzött meg. Az 1970-es, 80-as évektől a Sinn Féin az IRA kiújuló terrorakciói és Gerry Adams pártvezető ezekben szerepe miatt közben teljesen vállalhatatlanná vált az Ír Köztársaságban is, főleg annak Nagy-Britanniával kialakult barátságosabb diplomáciai viszonya miatt.
A párt csak az IRA hivatalos fegyverletétele és az 1997-ben, a Nagypénteki megegyezés előtt Gerry Adams vezérletével térhetett vissza a választási politikába, akkor 2.5%-ot, míg a következő húsz évben 8-10-12%-ot szerzett Írországban. Jelenleg mind Nagy-Britannia észak-írországi területein, mind az Ír Köztársaságban elindul a választásokon, noha a párt a londoni parlamentben sohasem foglalja el 5-8 megszerzett helyét.
A 2008-9-es válság okozta súlyos megszorítások okozta gazdasági stagnálásból az ír gazdaság csak a legutóbbi években talált magára, de a szigorú fiskális politika társadalmi hatásait még ma sem heverte ki. Ezenkívül már Leo Varadkar miniszterelnöksége alatt fontos témává váltak az Írország hagyományos konzervatív katolicizmusa, és a katolikus egyház hatalma által korlátozott abortusz-jog és a végül a nyíltan melegházasságban élő Varadkar által sikeresen népszavazásra vitt, és elfogadtatott törvény az azonos neműek házasságáról.
Mindezeknek a jogoknak a megőrzését és valódi társadalmi igazságosságot ígért a Sinn Féin és új, karizmatikus vezetője MacDonald. Úgy tűnik, ezzel az ír szavazók egy fiatalabb, baloldalibb és társadalmilag nyitottabb rétegét is el tudta vinni az urnák elé, ők már nem az egykori terrorszervezetet támogató politikusokat láttak a színpadon, hanem egy békés és progresszív, baloldali alternatívát.
Nagyon nagy hatást gyakorolt még az idei voksolásra a brexit kérdése. A britek kilépése ugyanis rövid távon is kétségessé tette az Egyesül Királysághoz tartozó Észak-Írország jövőjét. A Sinn Féin hagyományosan a hat északi megye csatlakozását támogatná az Ír Köztársasághoz, és a tény, hogy 2016-ban az északírek az EU-ban maradásra szavaztak, immár új jelentőséget adott ennek a helyzetnek.
A britek, Írország és a Sinn Féin-IRA között 1998-ban elért Nagypénteki egyezmény pedig lehetőséget adna arra, hogy az egyesülésről népszavazást írjanak ki a jövőben (border poll), ha azt mind a Köztársaság, mind pedig Észak-Írország törvényhozása támogatja. Mary Lou Macdonald a választási kampányban hangsúlyozta, a Sinn Féin csak akkor köt koalíciót bárkivel, ha partnere elfogadja a border poll kiírásának feltételét, igaz a kampány utolsó napjaiban ennél már enyhébben is fogalmazott.
