Tamás Gáspár Miklóssal a belgrádi NIN készített interjút, a szöveget magyarul először a vajdasági Autonómia közölte.
A nyugat-európai zöldek mindenkori csúcson vannak. A magyar zöldek a kiesés szélén. Pedig a politikusaik és a programjuk népszerű itt is. Hogy lehet ez?
Sok (főként liberális) értelmiségi kétkedve néz a baloldaliak, környezetvédők vagy a média jó részének örök pesszimizmusára. „Miért szomorkodnak ezek? — kérdezik. — Miért nem nézik meg a tényeket?”
A neoliberalizmus szilárd és kiüresedett környezete létrehozta a neki megfelelő baloldali választ is – ez a saját történeti múltját félreismerő, az osztályharcot identitások elismerésére cserélő baloldali populizmus. A kritikán túl azonban fontos felismerni, mi teszi egyre többek számára vonzóvá.
Göran Therborn svéd szociológus A marxizmustól a posztmarxizmus felé? című műve szellemi iránytű a kritikai elmélet múltjában és jelenében.
Az olasz bíróság szerint az Iszlám Állam felszámolásában segédkező nő „hajlik arra, hogy hezitálás nélkül áthágja az előírásokat.”
A tudós legfontosabb feladata, hogy az embereket felvilágosítsa az általa a homályból feltárt társadalmi viszonyok természetéről, főként azok a cselekedeteiket gúzsba kötő sajátosságairól.
A magyar baloldal politikai diskurzusa a saját tengelye körül forog, mert sosem ment nálunk végbe az az antiautoriter fordulat, ami máshol már 1968 után igen.
A soros német elnökség nyitányaként a kancellár tegnap Brüsszelben beszélt terveiről, de nem volt mindenki elégedett a programmal.
Kis elit, túlnyomó többségű középosztály és csekély legalsó réteg – ezt jelentené, ha a magyar társadalom babapiskóta formában létezne. A jelenlegi Magyarország azonban határozottan nem ilyen – és ennek az Orbán-rendszer fennmaradásához köthetően is fontos implikációi vannak.
