A múltba révedés és nosztalgia helyett ki kell nevelnünk azt az új politikai szubjektumot, amely képes megoldásokat nyújtani, alternatívát építeni a kapitalista rendszerrel szemben. Könyvrecenzió Mark Fisher Kapitalista realizmusáról.
Nemzetközi konferencia a kurd mozgalomról és ideológiájáról, valamint az elmúlt évek globális forradalmi hullámáról Debbie Bookchinnal, kelet-európai baloldal pártok képviselőivel és másokkal.
Az ötven évvel ezelőtti és mai elégedetlenek listája pontos, ám továbbra is kérdés, hogy ezeknek a csoportoknak a közös akciója – ha a saját „érdekeikből” indulnak ki – szíven találja-e a kapitalizmust.
A konzervatív kormány politikai extremizmusnak jelölte az antikapitalizmust.
Két vitairat is baloldali fordulatot szorgalmaz az MSZP-n belül a március 14-i kongresszus előtt. De léteznek egy ilyen fordulat sikeres levezényléséhez szükséges feltételek a párton belül?
Az antiglobok számára a globalizációt a neoliberális globalizáció jelentette, a tőkés rendszer neoliberalizmussal való azonosítása azonban életveszélyesnek bizonyult.
Eltelt pár hét az önkormányzati választás óta, és talán most már nem minősül „ünneprontásnak” néhány kritikus kérdés felvetése.
Harminc vagy negyven év múlva egy új rendszer jön majd létre, és éppúgy van esélye annak, hogy egy, a kapitalizmusnál is kegyetlenebb kizsákmányoló rendszer keletkezzék, mint annak, hogy valamilyen egyenlőbb és redisztributívabb modell köszöntsön ránk.
A jelenlegi rendszer nem folytatódhat. Hogy a kapitalizmus utáni rendszer jobb vagy sokkal rosszabb lesz, az a jelenlegi zajló politikai közdelmek tétje.
A felvonulók között nagy számban voltak antikapitalisták és baszk szeparatisták is.