A „kettős függéstől” a rendszerváltásig
Gondolatok Antal Attila Chicago a Dimitrov téren: Neoliberalizmus és Kádár rendszer című könyvéhez
Gondolatok Antal Attila Chicago a Dimitrov téren: Neoliberalizmus és Kádár rendszer című könyvéhez
A tagországok mintegy burokban, a tőkés világpiaci hatásoktól részben elválasztva léteztek, és azt feltételezték, hogy ez mentesíti őket a válságoktól, fejlődésük gyors és egyenletes lesz. A tőkés világgazdaság azonban valójában sosem rekesztődött ki a kelet-közép-európai tervországok gazdaságából.
Az államszocializmust nem értjük, pedig értékes tapasztalatokat hordoz.
Az uralkodó elit arra törekszik, hogy a saját kollektív tudatának megfelelő társadalom- és világképet rákényszerítse az alul levő társadalmi osztályokra, amelyeket így megfoszt a különálló vagy egyenesen ellentétes irányú, kollektív- és osztálytudattól.
Hogyan történt a holokauszttúlélők és a 20. századi elnyomó rezsimek magyar áldozatainak kárpótlása, ami mindannyiuk számára igen megkésve, csupán az 1989-es rendszerváltás után kezdődött?
A 40 éve alakult Szegényeket Támogató Alap tabut sértett, amiért felismerte, hogy Magyarországban vannak szegények. Alapításának évfordulóján a társaság tisztelői koncerttel emlékeztek.
A neoliberális tanokat az államszocializmus piaci reformja mellett elkötelezett közgazdászok és értelmiségiek dolgozták ki, majd terjesztették el itthon. Felemelkedésük elválaszthatatlan a hatvanas évek óta formálódó új, értelmiségi-átmeneti osztálytól.
Rendkívül korlátolt, kontraproduktív és önpusztító az a narratíva, hogy minden, ami közvetlenül előttem volt, a maga teljességében rossz, és ezért meg kell tagadni, mert ezzel a jövő perspektívájából önmagamra is egyből kimondom a halálos ítéletet.
Pontosan 40 évvel ezelőtt kezdődött az európai történelem egyik legjelentősebb sztrájkja a gdański Lenin Hajógyárban, amely nemcsak Lengyelország, hanem az egész szocialista tábor politikai berendezkedését megrengette.
Ha a későn születettek nemzedékei a gyilkos vakhitekhez és gyanúperekhez, bűnökhöz és bűnhődésekhez, árulásokhoz és bukásokhoz akár leegyszerűsítő megvetéssel, akár ügyetlen tapintattal közelítenek, akkor mire juthatnak e történeteknek a megértésében?