Tar Sándor: író, melós, ügynök
Tar Sándor másoktól eltérően azonban soha nem hagyta el azt a közeget, ahonnan „kiemelkedett”, élete végéig a gyárban, a kocsmában, a munkások között érezte otthon magát.
Üdvözlünk a Mérce napi véleményrovatának, az AMércének az oldalán. A rovat célja, hogy naponta tudjunk nektek adni egy olyan véleménycikket, ami kitekint a mindennapi megszokott nézőpontokból, új dinamikákat ad a gondolkodásunknak, leveri azokat a falakat, amiket a politika körénk épít.
Tar Sándor másoktól eltérően azonban soha nem hagyta el azt a közeget, ahonnan „kiemelkedett”, élete végéig a gyárban, a kocsmában, a munkások között érezte otthon magát.
Ideje lenne feleszmélniük, hogy a most zajló folyamatokat még akkor sem fordíthatják vissza, ha a véletlennek és a tehetetlenségi erőnek köszönhetően valamikor kormányra jutnak. Másra van szükség. Másoktól.
A Petry-ügyben megoszlanak a vélemények: a nyugati „véleményterror” újabb túlkapásáról lenne szó, ahogy azt a kormánymédia állítja, vagy pedig egy magáncég nyíltan képviselt értékeit megsértő alkalmazott jogos menesztéséről?
„Maga az eljárás embertelen. Azt gondolom, hogy az elesett felet is ugyanolyan emberszámba kell, hogy vegyék, és amiben érintett, arról tájékoztatást kellene kapnia.”
A nők lakhatási problémái nagyon szorosan összefonódnak a bántalmazással és a nők elleni erőszakkal. A nehézségeiket fokozza a gazdasági kiszolgáltatottságuk is.
Jugoszlávia azért bukhatott el ilyen látványosan, mert túlontúl merész kísérlet volt. 30 éve kezdődött meg a délszláv háború.
A tájékoztatás alóli kibúvók nem az elmúlt időszak fejleménye, hanem gyakorlatilag létrejötte óta a NER sajátja, a járvány csupán extra kifogásként szolgál csak ehhez.
Tar Sándort elsősorban nem azért érdemes olvasnunk, hogy saját szolidaritásunkat, érzékenységünket és részvétünket ébren tartsuk, attól meghatódjunk, hanem azért, hogy fényt derítsünk magunk előtt még nem ismert gyengeségeinkre, azokra a vakfoltokra, ahol mi szorulunk segítségre, osztozásra.
Amíg végre be nem engedik a sajtó munkatársait a kórházak falai közé, amíg nem szólalhatnak meg az egészségügyi dolgozók, amíg nem tehetjük fel személyesen a kérdéseinket az Operatív Törzsnek, addig ennyi a valóságunk.
Az egyenlőtlen társadalmak szinte minden szempontból betegebb társadalmak. De miért? Hogyan mérgez az egyenlőtlenség? Erre a kérdésre ad választ az Inner Level című könyv.