A kormány nem megvédi, hanem pajzsként használja a gyerekeket
A gyermekek védelméhez kapcsolódó, jóhiszemű reflexekre bazírozva tekerik majd egyre feljebb a szexuális kisebbségek elleni gyűlöletkeltést.
Üdvözlünk a Mérce napi véleményrovatának, az AMércének az oldalán. A rovat célja, hogy naponta tudjunk nektek adni egy olyan véleménycikket, ami kitekint a mindennapi megszokott nézőpontokból, új dinamikákat ad a gondolkodásunknak, leveri azokat a falakat, amiket a politika körénk épít.
A gyermekek védelméhez kapcsolódó, jóhiszemű reflexekre bazírozva tekerik majd egyre feljebb a szexuális kisebbségek elleni gyűlöletkeltést.
Sokan vonták le a Jobbik szavazásából azt a következtetést, hogy a pártnak ezek után nincs helye az antiorbánista választási koalícióban. Én viszont ezzel nem értek egyet.
Ironikus módon inkább a baloldal a nemzetállami politika foglya, mintsem a nemzetállamok felsőbbrendűségét hirdető jobboldal.
Nem az a kérdés, hogy Jókai genderszempontból „problematikus”-e, hanem az, hogy hogyan tudjuk az irodalomórákat alkalmassá tenni a kérdések megvitatására.
A kapitalizmust is egy új gazdasági modell buktatja meg napjainkban.
Mit veszítenénk? És mit veszítettünk volna bármikor is?
Alapvető kulturális értékről van szó Lukács személyében és örökségében – tetszik vagy sem, a magyar kulturális identitás egy meghatározó eleméről.
A Fidesz csak olyankor bízik a választók önállóságában, amikor abban keres legitimációt, de amint erre nincs szüksége, nem is feltételezi tovább róluk az autonóm döntés képességét.
Nem érti és nem is akarja érteni a kormánypárt a méhlegelőket. Csak az a fontos, hogy támadni tudjon rajtuk.
A hatalom számon tartja a tetteinket, és láthatóan ellenséges aktivitásként értékeli.