Karácsonyi gondolatok a rendőri erőszakról
Téves az az elképzelés, hogy a rendőröket nem szabad kritizálni. A rohamrendőrök – ellentétben számos közalkalmazottal – ugyanis az egyre erőszakosabb hatalom végrehajtói.
Üdvözlünk a Mérce napi véleményrovatának, az AMércének az oldalán. A rovat célja, hogy naponta tudjunk nektek adni egy olyan véleménycikket, ami kitekint a mindennapi megszokott nézőpontokból, új dinamikákat ad a gondolkodásunknak, leveri azokat a falakat, amiket a politika körénk épít.
Téves az az elképzelés, hogy a rendőröket nem szabad kritizálni. A rohamrendőrök – ellentétben számos közalkalmazottal – ugyanis az egyre erőszakosabb hatalom végrehajtói.
Ma egyetlen szervezett dolgozói közösség sem képviselheti elégségesen saját érdekeit, ha nem fog össze a többi, hasonló érdekekért küzdő csoporttal és aktív egyénekkel.
Orbánék azért avatkoznak bele a liberális kapitalizmus intézményrendszerébe, hogy felpörgessék a nemzetközi és nemzeti tőke felhalmozását, az így keletkező társadalmi feszültségeket pedig autoriter technikákkal kezeli.
Tévedés azonban a kapitalista rendszer és az ökológiai katasztrófák szoros összefüggéséből arra a következtetésre jutni, hogy egyéni erőfeszítéseket tenni ökológiai lábnyomunk csökkentésére értelmetlen.
Eddig csak politikailag támadták a tüntetők a Fideszt: itt az ideje, hogy békés, de határozott fellépéssel elkezdjük támadni a gazdasági háttérországot. Ott kell támadni, ahol igazán fáj! – a pénztárcánál.
Miféle új egységen alapul az új lázadás?
Nem az történt, hogy néhány megzavarodott rendőr vagy biztonsági őr rosszul reagált volna a kialakult helyzetre. Mindaz, ami történt, nem anomália, hanem egyenesen és már régóta következik a rendszer logikájából.
Az Orbán-rezsimmel szemben kibontakozott mozgalmak támadó jellegűnek tetszenek, holott valójában defenzív, védekező jellegűek, ami a politikai tartalmakat illeti – csak formájukban lázadók. Ez most nem is lehet másképp.
Szokás, tévesen, az erős államot szükségszerűen a szabadság ellenségének látni. Magyarország arra mutat példát, hogy hiába épült le az állam, ez nem tett senkit szabadabbá, sőt, jobban ki vagyunk téve a hatalmasok önkényeskedéseinek.
Senki nem kényszerített minket erre fegyvert fejnek szegezve, de fegyelmivel és kirúgással igen. Igaz, arra sem, hogy elviseljük, hogy újra és újra megtiporja a dolgozó népet ez a kormány, újból és újból lesújtanak ránk, mi pedig tűrjük.