A Fidesz Trianont is politikai árokásásra használja
Nem ez az első ünnep, évforduló, amit a Fidesz magába szippant.
Üdvözlünk a Mérce napi véleményrovatának, az AMércének az oldalán. A rovat célja, hogy naponta tudjunk nektek adni egy olyan véleménycikket, ami kitekint a mindennapi megszokott nézőpontokból, új dinamikákat ad a gondolkodásunknak, leveri azokat a falakat, amiket a politika körénk épít.
Nem ez az első ünnep, évforduló, amit a Fidesz magába szippant.
Az álpopulizmus varázstrükkje abban áll, hogy megkonstruál egy elitfogalmat, és szembehelyezi vele a vidéki-kisvárosi fehér munkásságot. Majd azonosítja magát az utóbbival és úgy tesz, mintha az álláspontja az „egyszerű emberek” álláspontjával egyezne.
A „fúziós ideológia”, vagyis a hagyományos szocialista gazdaságpolitika és radikális kulturális liberalizmus ötvözete az, ami felemészthette Sanders politikai projektjét.
Bár Szlávik meséje így is pont annyival volt hosszabb a kelleténél, mint ameddig tartott, annyiban talán mégis túl korán ért véget, hogy azt már nem hallottuk, mit szólt az az ápoló, amikor a hó végén ránézett a bankszámlájára. Pedig sokunkat érdekelne.
A bezárkózással együtt kialakuló félelem nem pusztán személyes vagy individuális félelmet jelent, hanem azt, hogy ez a félelem egy társadalmi test működését koordinálja, mozgásterét szabályozza, és nem utolsó sorban, a szabadság értelmét teszi értelmetlenné.
A kormányzat kapkodó válságkezeléséről, a szociális ellátórendszer látványos működésképtelenségéről, az egészségügy hetekre való leállásáról, illetve az oktatás szervezetlenségéről most még hangosabban és cinikusabban szükséges elterelni a figyelmet.
Még ha erkölcsileg, járványügyileg, gazdaságilag vagy jogilag úgy is tűnhetne, hogy szükséges a rendkívüli jogrend és a rendeleti kormányzás, arra már magyarázat és felmentés sincs, hogy Orbán a konszenzus helyett továbbra is a permanens szellemi-politikai polgárháború újabb csatáit vívja.
A magyar kormány azt mondja az önhibájukon kívül, a válság miatt bajba jutottaknak: inkább adósodjatok el, de tőlünk támogatásra ne számítsatok.
„Rendkívül káros modell”.
Józan ésszel belátható az is, hogy az etnikai feszültségek tudatos gerjesztése és a bosszú követelése nem hogy csökkentené, de növeli annak a valószínűségét, hogy a nem túl távoli jövőben ismét hasonló tragédiák történnek.