Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Vásárhelyi Miklós és a valóság nagysága

A politikai nagyság nem azonos a morális „nagysággal” – ha van olyan –, ennek ugyanis nem az önmagam előtti megdicsőülés, hanem a más emberek számára elért eredmény a fokmérője.

TGM: Bibó (4): 1945 és 1956

Az összes magyar forradalmakkal és magyar köztársaságokkal bajban van a nemzet. Ezeknek a forradalmaknak és köztársasági szisztémáknak a legszembeötlőbb közös jellegzetességük, hogy egytől egyig leverték őket. Mindegyiket ellenforradalmi restauráció követte. De ez önmagában nem lenne elegendő a forradalmi és köztársasági hagyomány elsöpréséhez.

TGM: 1956-1989: a „szocialista” hagyaték

Az életszínvonal, a fogyasztás javulása, a restaurációs periódusokra furcsa mód jellemző – politikamentes – kulturális föllendülés, egyben lemondás az egyéni és közösségi szuverenitásról, a politikai szabadságról: ez a „kollektív emlékezetben” a maximum, amit népünk elért.

1956: A magyar munkások forradalma

Az értelmiségiek helyett a magyar munkások voltak azok, akik felvették a fegyvert a szovjetek ellen 1956-ban. Kizsákmányolásuk, nyomoruk a sztálinizmus jelszavai mögött nem enyhült, ezért a Munkástanácsokon keresztül a kezükbe vették az irányítást. A Fortepanról válogattunk.