Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Jámbor András: Radikálisan újra kell gondolni az elmúlt 12 év ellenzéki politikáját

A Mérce egykori alapító főszerkesztőjét választási győzelme és az ellenzék súlyos vereségének éjjelén kérdeztük a pártszövetség és az ellenzéki politizálás jövőjéről.


Jámbor szerint az, hogy a 2006-ban még az MSZP-re szavazó emberekből hogyan lettek aztán Jobbik-szavazók, és hogyan lettek most minden valószínűség szerint (bár a részletes adatokat is meg kell nézni) „full fideszes” szavazók, egy olyan „nagyon erős történés”, amiről sokat kell beszélnünk és gondolkodnunk.

A leendő képviselő válaszolt arra a kérdésre is, van-e értelme beülni egy újabb fideszes kétharmaddal is a parlamentbe. Szerinte nyilván igen, hiszen ezzel bízták meg a józsefvárosi és ferencvárosi szavazók, és olyan konkrét ügyekkel kampányolt, amelyeket vinnie kell a jövőben is.

Jámbor nem látja még egyelőre, hogy mit is jelent majd a gyakorlatban az, hogy a Párbeszéd 6 fős frakciójába ül be a parlamentben. És bár szerinte nincsen olyan út, hogy a pártszövetség ne maradjon „valahogy egyben”, még nem látja azt sem, hogy konkrétan mit is jelent ez majd a jövőben.

Arra a kérdésre, hogy a vasárnapi eredmények alapján hogyan értelmezhető Karácsony Gergelynek az az emblematikus kijelentése, hogy Magyarországon nincs igény baloldali politikára, Jámbor András – hozzátéve, hogy nagyon nem látja még az adatokat -, ha egyet tippelhetne, akkor az az lenne, hogy a vasárnapi eredmények éppen ennek ellenkezőjét bizonyították.

Megélhetési kérdésekkel kell politizálni, azokat a szavazói rétegeket kell megszólítani, akikhez most nem szólt a kampány, azokhoz az alsó középosztálybeli, középosztálybeli és szegény emberekhez, akik, feltételezése szerint korábban az MSZP-re szavaztak, majd a Jobbikra, vagy kiábrándultak a politikából, most pedig Fidesz-szavazók lettek.

Ez pedig nem ATV-s szereplések, és jól elmondott mondatok kérdése, hanem közösségek és politikai csatlakozás kérdése. Hogyan tudunk olyan politikát csinálni, amely becsatlakozik egyes társadalmi csoportokhoz, és az ő képviseletüket, közösségbe való becsatlakozásukat ellátja. Ez a kérdés igazából.