A zuglói egyéni választókerületben győztes független képviselő ma reggeli Facebook-posztjában hosszabban is kifejtette, mi lenne szerinte a kívánatos ellenzéki stratégia a tegnapi vereség után.
Szerinte ez egy elcsalt választás, méghozzá elsősorban az elmúlt 12 évben csalták el: „a propagandagépezet, a Fidesz pártkatonává besorozott polgármesterek, az EU-s támogatásból fizetett kegyencek és a pincsikutya szintjére süllyesztett „független” intézmények” mind hozzájárultak a tegnapi eredményhez.
Hadházy szerint ezen felül tegnap is történtek csalások, sok helyről kapott olyan jelzéseket, hogy „a munkavállalóktól elvárják a fideszes szavazatot, amit fényképpel kell igazolni”. Ezen felül számos egyéb jogsértésről érkezett tegnap hír.
Csak épp sajnos mindezt „nem lehet bizonyítani és ha lehetne is, kihez lehetne fordulni? Az NVB-hez vagy az Alkotmánybírósághoz? Még viccnek is rossz”, állapította meg keserűen a politikus. Aki arra is emlékeztet, hogy „évek óta azt hirdette, hogy ilyen körülmények között nem szabad elindulni, de szóltak érvek az indulás mellett, és természetesen végig reménykedett, hogy nincs igaza”.
Az indulás nyomán 3 alapvető feladat adódott a politikus szerint: 1) az összefogás, 2) a megújulás és 3) az ellenállás.
Az első szerinte nagyjából sikerült, de nem teljesen. Továbbá hazugság, illetve önbecsapás volt, hogy önmagában az összefogás eredményes lehet.
A megújulást szerinte az akadályozta többek között, hogy mindenkinek a saját széke volt a fontos. És az ellenállás sikerült a legrosszabbul, hiszen „parlamenti szereplés helyett sokkal fontosabb lett volna aktív ellenállással fellépni a propaganda ellen, megvédeni sajátjainkat, illetve megszervezni azokat az erőket, amelyek ellent tudnak tartani a fideszes nyomulásnak. Ez nem sikerült, ez mindannyiunk hiába, így az enyém is.”
E kissé homályos célkitűzés után Hadházy arra a következtetésre jut, hogy „ilyen körülmények között még egyszer nem szabad elindulni”.
Továbbá, az „Országgyűlés alakuló ülésén csak akkor szabad részt venni, ha az ellenzék garanciákat kap arra, hogy visszakapja ellenőrző szerepét (például konszenzusos közmédia vezető, ellenzéki javaslatra kötelezően felálló parlamenti vizsgálóbizottságok, a képviselők szabad belépési jogának visszaállítása a közintézményekbe stb.). Ameddig erre sor nem kerül, addig a bizottsági tisztségekről megállapodni nem szabad!”
Hadházy szerint „interpellálgatni, az elcsalt választáson hatalmat kapott kormány törvényjavaslatairól vitatkozgatni ugyanúgy kollaboráció lenne, mint ahogy Putyin parlamenti „ellenzékének” munkája is csak Putyin hatalmának legitimálására elég”. A mandátum felvétele nyomán járó fizetésért a „látszatparlament látszatvitái helyett meg kell szervezni a valódi ellenállást és meg kell szervezni magunkat”.
Ilyen értelemben egységes választ kell, hogy adjon az ellenzék az országgyűlés alakuló ülésén, és a gyászmunka elvégzése után folytatni kell a munkát, hogy a tegnap történt „tragédia ne legyen végzetes”.