Magyarországon nem gyakoriak a nagy léptékű, egész ágazatokat érintő sztrájkok. Ez egyrészt a sztrájktörvénynek köszönhető, amely igencsak megnehezíti az érdekeiket munkabeszüntetéssel érvényesíteni kívánó munkavállalók dolgát, azonban az is súlyos probléma, hogy részben történelmi, részben strukturális okok miatt igen alacsony a szakszervezeti lefedettség, vagyis nem egy olyan szektor van, ahol a dolgozók nagy része nem tagja semmilyen érdekvédelmi szervezetnek sem.

Nincs ez másképp a pedagógusok esetében sem, akiknek száma 146 ezerre tehető (ami háromezerrel alacsonyabb, mint tavaly ilyenkor), ám a mai megmozdulást tető alá hozó szakszervezetek közül a PSZ-nek valamivel több, mit 16 ezer tagja van, a PDSZ esetében pedig bár nem állnak rendelkezésre pontos információk, ám  szervezet 2020-ban lemondott elnöke, Szűcs Tamás egy HVG-nek adott interjúban arról beszélt, hogy minimum tízezres nagyságrendű taglétszámra lenne szükség a PDSZ fenntartható működésének megteremtése érdekében, amihez legalább kétszeresére kéne növelni a taglétszámot.

Nem véletlen persze, hogy a pedagógusok közül ilyen kevesen lépnek be az érdekvédelmi szervezetekbe: elég csak arra gondolni, hogy

a pedagógusok a mai, mindössze két órás sztrájk miatt is számos méltatlan támadást kaptak kormányoldaltól és magától az oktatásért felelős Emberi Erőforrások Minisztériumától,

ennek köszönhetően pedig sok tanár érzi magát megfélemlítve.

Ennek ellenére mindkét szakszervezet elkötelezett a taglétszámuk növelése érdekében: a PSZ-hez itt a PDSZ-hez pedig itt lehet csatlakozni.