Miért sztrájkolnak ma?

Januárban jelentette be a közszféra dolgozóit tömörítő Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezete (MKKSZ) és a Szociális Ágazatban Dolgozók Szakszervezete (SZÁD), hogy országos sztrájkra készülnek az önkormányzati köztisztviselők, a szociális ágazatban dolgozó közalkalmazottak, valamint a kormányzati igazgatásban dolgozó kormánytisztviselők érdekében.

A három ágazat követelései:

1. Azonnali béremelést!

2. Az elvett 5 nap szabadság visszaadását!

3. Kevesebb túlórát, de azokat fizessék ki!

4. A rugalmas munkaidő visszaállítását!

5. Az ebédszünet legyen újra a munkaidő része!

6. A munkaévek és a tapasztalat elismerését!

7. A szakszervezeti jogok visszaadását!

8. A korkedvezményes nyugdíjat!

9. Ne vegyék el a munkát vállaló szakemberek nyugdíját!

10. Szűnjön meg a munkáltatói önkény!

11. Július 1. legyen újra a közigazgatás napja!

12. A Nemzeti Munkaügyi Kerekasztal felállítását!

A dolgozókat negatívan érintő kormányzati intézkedések, valamint az alacsony bérek miatt ősszel is több alkalommal tiltakoztak a szféra dolgozói, azonban a kormányzat akkor gyakorlatilag semmibe vette követeléseiket.

A közszférában tavaly év végén tömeges leépítések történtek, melyek során a kormány többek között a megmaradó dolgozók magasabb fizetésének és jobb munkakörülményeinek ígéretével igyekezett megosztani a dolgozókat, azóta azonban nem történt előrelépés az ügyben.

Teljes bizonytalanság

Boros Péterné az MKKSZ elnöke február végén jelezte, hogy a sztrájkelőkészítő-bizottság tárgyalásai a kormányzattal sikertelennek minősíthetőek, ezért hivatalos levélben is tájékoztatták Gulyás Gergely és Pintér Sándor minisztereket a sztrájk tényéről.

Boros Péterné elmondta, hogy a bérek rendezésével és a növekvő túlórákkal kapcsolatban teljes a bizonytalanság az államigazgatásban, sokan máris a pályaelhagyáson gondolkodnak.

Közölte, az állami intézményeknél, önkormányzatoknál a túlterheltség immár elviselhetetlen méreteket öltött, „13. havi munka már van, 13. havi bér még nincs.” A szakszervezeti vezető szerint kifejezetten a bérrendezés mellett a munkakörülmények rendezése és a több megbecsülés is a sztrájkakció céljai.

Köves Ferenc, a SZÁD elnöke ugyanekkor mindehhez hozzátette, a bérhelyzetet tekintve a szociális ágazat évtizedek óta a bérhelyzet sereghajtója, „talán csak a mezőgazdasági idénymunkások” keresnek rosszabbul mint ők. Köves szerint a probléma a rendszerszintű, egyetlen eddigi kormányzat sem volt hajlandó érdemben foglalkozni az ágazattal, pedig szerinte minden társadalom egyik legfontosabb tulajdonsága az, hogyan bánnak a leginkább elesettekkel.

Ezzel szemben a szociális munkások bére jelenleg nem éri el a szakmunkás minimálbért „ez pedig felháborító és megalázó!”

Szolidaritás

Szűcs Tamás, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének elnöke, és az Országos Sztrájkelőkészítő- és Demonstrációs Bizottság (OSZ) ügyvivője már korábban is a sztrájkot látta az egyetlen nyomásgyakorló eszköznek, aminek még van értelme. Így február végén ő is jelezte, hogy bár a közoktatási szféra a közszolgáktól elkülönülő ágazat, ugyanakkor szolidaritásukat fejezik ki a közszolgálati sztrájkkal, ennek jeléül pedig kétórás figyelmeztető sztrájkkal csatlakoznak a március 14-i akcióhoz.

Miközben Szűcs szerint a követelések nem az oktatási ágazat követelései, azok őket is érintik, ezért úgy a köz-, mint a versenyszféra szakszervezeteit szolidaritási akciókra hívta fel.

Címlapkép: MTI/Balogh Zoltán