Az A Város mindenkié lakhatási szegénységellenes aktivistái közösen léptek a színpadra. Udvarhelyi Tessza úgy kezdte a beszédét:

„Magyarországon zsarnokság van”

Majd Illyés Gyula „Egy mondat…” című versének modorában felsorolták, szerintük miben van zsarnokság: itt a rabszolgatörvényt, a 22 ezer forintos munkanélküli segélyben, a cigányok oktatási szegregációjában, az elhelyezés nélküli kilakoltatásokban, a kihűléses halálban.

„A zsarnokság ma még túlerőben van!”

– tette hozzá Misetics, ugyanakkor a túlerőtől szerinte sohasem szabad megijedni, 1956-ban és 1989-ben sem ijedtek meg a túlerőtől.

Hozzátette, az ellenfél túlerejének elismerése előfeltétele annak hogy képesek legyünk kivívni az egyenlőséget és a szabadságot. Udvarhelyi Tessza szerint ehhez „ellenhatalom” kell,

„amely szembe tud szállni a kormány felülről vívott osztályharcával.”

Misetics hozzátette, hogy a rasszizmus és idegengyűlölet a zsarnokság alapeleme, ezért – a Jobbikra és támogatóira utalva –azt mondta,

„aki ezzel egyetért, az akaratlanul is az Orbán-rezsimet szolgálja!”

A szónokok arról is beszéltek, a feladat egy „új köztársaság” előkészítése lenne, ami a választóké, és ami megvédi a természetet és a kultúrát a tőkétől. Olyan köztársaságot: „ahol a nemzet felelősség, nem pedig mentség a gyűlöletre és a kirekesztésre.”

„Éljen a polgári engedetlenség, éljen a sztrájk, éljen a köztársaság!”

– zárták beszédüket.