A valódi magyar baloldalnak ki kell találnia, hogy miként lehet horizontális szerkezetű, uralom nélküli, a végsőkig toleráns intézményeket a világra hozni, amelyeknek ugyanakkor van intézményi memóriájuk, képesek hagyományt és történetet költeni és rögzíteni, amelyben a barátság egyenlősége uralkodik.
Az Orbán-rezsimmel szemben kibontakozott mozgalmak támadó jellegűnek tetszenek, holott valójában defenzív, védekező jellegűek, ami a politikai tartalmakat illeti – csak formájukban lázadók. Ez most nem is lehet másképp.
A fasizmus polgárellenes volt, de nem volt (üres frázisoktól eltekintve) antikapitalista. A szociáldemokrácia antikapitalista volt, de nem volt polgárellenes. A kommunisták pedig polgárellenesek voltak és antikapitalisták.
1918 forradalmi ősze Közép-Európában holmi vitaféleség középpontjába került a mai Magyarországon. Megszólalt Orbán miniszterelnök is, aki gróf Tisza István életművét méltatta.
A forradalom Ady forradalma volt. Benne jelenik meg egész bonyolultságában és komor fényében, a maga baljós előérzeteivel és bosszúvágyával. Az ő utódai vagyunk, jóban és rosszban. Hogy mire megyünk vele, majd meglátjuk.
A magyar proletariátus hosszú ideig tartotta életben a társadalmi tulajdon és szabad szocializmus eszméjét, a világ legerősebb katonai hatalmával, illetve a „liberális” Nyugat közömbösségével és hallgatólagos beleegyezésével szemben.
„Benne vagyunk a világban, de a világ nincs mindig bennünk, ám az mit sem változtat azon a tényen, hogy benne vagyunk.”
A román népszavazás pusztán tünete az egész Európában, és az egész világon tapasztalható súlyos válságnak.
Pár napja volt 100 éve, hogy Szabó Ervin meghalt. Emlékezetes nap volt: a magyar forradalom másik nagy embere, Ady Endre már haldoklott, nemsokára ő sem élhetett már, és az akkor még csak készülő forradalom – a háborús összeomlás teljében – összegyűlt Szabó Ervin ravatala körül. Sok üzemben tíz percre megállt a munka.
A magyar sajtóból kiszüremkedő ödipális pánik jól illusztrálja, hogy az öngyarmatosító kelet-európai „politikai közösségek” még mindig a Nyugattal azonosítják a gyűlölt atyai tekintélyt.