Úgy néz ki tehát, hogy a NER félti a magyar kultúrát minden egyéntől és közösségtől és dologtól, ami nem a NER, legyen az ifjúkomcsi blogocska, posztmodern-liberális irodalmi hegemónia, buzilobbi vagy éppen a talpnyalásban nem elég tehetséges konzervatív alkotó.
Itt az ideje hogy a Pride visszatérjen azokhoz a radikális gyökerekhez, amelyek annak idején útnak indították a meleg felszabadítási mozgalmat.
Budapest egyre szarabb. Erre a következtetésre jutottam pár napja, miután a tavasz első langyos estéjét kihasználva valahol Pesten egy apró parkban készültem éjjel merengeni, de kerítés és lakat állt az utamba.
Nemrég összehozott a Tinder egy fideszessel. Ráadásul nemcsak ilyen ímmel-ámmal fideszes fideszesről van szó, hanem egy igazi keményvonalas, népnemzeti fideszesről.
A neoliberális egyetemen a szellem szabadsága és a gondolat önmagáért való művelése helyébe az ipari termelés kíméletlen logikája lép.
Az antifasiszta cselekvés a mai helyzetben magától értetődő erkölcsi kötelesség, de nem állhatunk meg a bozótban SS-egyenruhát öltő félőrültek elleni fellépésnel, amikor az övékével rokon eredetű eszmék hirdetői a kezükben tartják az államhatalmat.
Tisztában kell lennünk azzal, hogy az ellenzék érdekei nem mindig esnek egybe a közérdekkel, és ezt észben tartva kell stratégiát alkotni.